Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Oltvai Ferenccel / 58–62. o.
engedte, én is szívesen hallgattam Horváth János legendás irodalomtörténeti előadásait. Szekfű Gyulától tartottunk, s így hozzá kevesebben is jártak: tanítványa volt évfolyamtársaim közül Ember Győző és Mérey Gyula. Egyszóval olyan alapokat kaptam az egyetemen, amelyekre csak rajtam múlt, hogy mit leszek képes építeni. — A szünidőben Makón sok időt töltöttem a levéltárakban (városi és Csanád megyei levéltárak). Alispáni engedéllyel gyűjtöttem az anyagot szakdolgozatomhoz. Főként Makó társadalma és gazdasága érdekelt. Maradandó élmény volt számomra, hogy naphosszat egyedül búvárkodhattam a raktárakban, melyek levegőjétől aztán nem is tudtam elszakadni. Szakdolgozatomat végül Makó XVIII. sz.-i sör- és borgazdálkodásáról írtam. — ~Miért és hogyan kerültél az Országos Levéltárba, hogyan fogadtak, milyen volt a légkör, kik voltak ott mestereid? Az 1929: 11. te. által előírt képesítést akartam megszerezni, hogy törvényhatósági levéltáros lehessek. Domanovszky ajánlásával kerültem az OL-be. A kötelező egy évet saját kérésemre még eggyel megtoldották, s így 1935—37 közt tanultam-dolgoztam ott. A legtöbbet, vitán felül, a felejthetetlen Szabó Istvánnak köszönhettem, amiben nem állok egyedül. Szakadt köpenyében minden reggel maga köré gyűjtötte a gyakornokokat és lekötelező szívélyességgel, időt nem kímélve órákon át tanított. Ö vezetett be minket a levéltári munka elméletébe, gyakorlatába. Kritikus elme volt, igényes, de rendkívül jóindulatú ás atyai. Eszményképem lett. Jobb kézbe aligha kerülhettem. Érdekességként megemlítem, hogy az OL levéltárosai két „párt"-ra oszlottak. A katolikus „párt" Ányos Lajosból, Czobor Alfrédből és Főglein Antalból állt, míg a protestánsok reggelente Pálfy Ilonánál jöttek össze. E körbe tartozott Szabó István, Varga Endre, Kossányi Béla. Mint gyakornok végigjártam az osztályokat. Dolgoztam Fekete Nagy Antal keze alatt az Orczy család levéltárának rendezésén, de megismerkedtem a Kancellária, a Kamara anyagával is. A helytartótanácsi raktárakat Betlendi János altiszttel együtt jártam be, aki sok levéltárosnál jobban ismerte az OL anyagát. Sokat tanultam a jól felkészült Váczy Pétertől, Ila Bálinttól is és a remek Iványi-Grünwald Bélától is. Paulinyi Oszkár is készséggel segített mindenben. Az OL légköre baráti, segítőkész és munkára, tanulásra inspiráló volt. E légkörben olyan kollégáim nőttek fel, mint Bakács István, Ember Győző, Komjáthy Miklós, Komoróczy György és Sinkovics István. Mint gyakornok fizetést nem kaptáim, így szállás és ellátás fejében angolul tanítottam egy család gyerekeit. — 1937-ben, az eddigiek után meglepő módon, a VKM-be kerültél, miért? Nem akadt rögtön megpályázható levéltárnoki állás, s így, mint állástalan diplomás, az ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) révén, havi 76 P. segéllyel a VKM művészeti és tudományos osztályára kerültem. Fő feladatom az osztály ügykezelésének rendbetétele lett, de emellett én referáltam pl. az OL ügyeit is az osztályfőnöknek. — 1939-ben teljesült a vágyad, az akkor visszakapcsolt Rimaszombaton kaptál levéltárosi kinevezést. Igen. Meg kell mondanom, hogy új állomáshelyemen sokkal demokratikusabb világba csöppentem, mint azt a Horthy-korszak Magyarországán korábban megszoktam. A csehszlovák (időszakban a Felvidéken kisebb volt em59