Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - MÉRLEG - Szekeres József: Az Országos Vízügyi Levéltár. Fond- és állagjegyzék. Bp., 1986. / 89–91. o.

Az Országos Vízügyi Levéltár. Fond és állagjegyzék Források a vízügy múltjából. I. Készítették: Kálniczky László, Katz Veronika, Susits Imre, Szerényi Imre, az Országos Vízügyi Levéltár munkatársai. Vízgazdálkodási Intézet. Budapest, 1986. 173 pag. + 2 mell. Értékes művel gyarapodott a magyarországi vízgazdálkodás és igazgatás történetét összefoglaló, az Országos Vízügyi Levéltárban, valamint az általános levéltárakban fellelhető vízügyi tematikájú fondok rövid ismertetését, felsorolását tartalmazó publikációk sora. A magyarországi gazdasági ágazatok történetét feldolgozó, forrásaik ismertetését bemutató kiadványok összességét tekintve megállapítható, hogy a vízgazdálkodási terület fejlődésének feltárása már eddig is sok értékes kiadványt eredményezett. A „Források a vízügy múltjából" sorozat első kötete értékeivel, de főleg újszerűsége révén, méltán sorolható e gazdag választék legjobbjai közé. Belelapozva a nem költséges nyomdai kivitelezésű, de ugyanakkor szép kiállítású és praktikus formátumban készített, mintegy 15 szerzői ív terjedelmű kötetbe, elsőként a kiadó intézetnek a sorozat céljait tartalmazó előirata ötlik az olvasó szemébe. Marczell Ferenc sorozatszerkesztő és Muts Rudolf, az intézmény igazgatója szerint a tervezett sorozat keretében folyamatosan adják közre a magyarországi vízügytörténet ez ideig nem publikált forrásait. A kötetekkel, a vízügyi közgyűjtemények: a könyvtár, levéltár és múzeum gazdag anyagainak megismertetésével nem csupán a szakemberek érdeklődését kívánják kielégíteni, hanem a szélesebb körű tanulmányozás, a gazdaság-, a tudomány- és technikatörténeti búvárkodást is szolgálják. Egyben — a múlt gazdag tapasztalatainak megismertetése útján — a ma és a jövő feladatainak jobb megoldását is elősegítik. A célmeghatározást olvasva önkéntelenül vetődik fel a gondolat, milyen hasznos lenne, ha más szakágazatok is követnék a mai magyar vízügyigazgatás által nyújtott mintaszerű példát saját történetük feldolgozásában. A sorozat első kötete arra vállalkozik, hogy segítséget nyújtson az érdeklődőnek a vízügy múltjára vonatkozó nagy forrásanyagban történő eligazodásban. Szerényi Imre levéltárvezető bevezető soraiból megtudjuk, hogy az Országos Vízügyi Levéltár 1981-ben megjelentetett fond jegyzékében felsorolt forrásanyag, az ötéves dinamikus iratgyűjtő tevékenység nyomán több mint a felével megnőtt — s már ez a tény is indokolná egy új levéltárismertető kiadását. Ezen túlmenően a szerzői kollektíva — nagyon helyesen — úgy vélte, hogy a kutatók és általában a felhasználók jobb informálása érdekében, célszerű az általános levéltárakban őrzött idevágó témájú iratokat tartalmazó fondok legfontosabb adatainak közzététele is. S itt lépi túl a kötet a korábbi publikációk szintjét, műfaji kereteit, ezen a területen hoz újat a magyar levéltári szakirodalomban. Míg a régebbi publikációk — alapleltárak, fondjegyzék — csupán egy levéltár ismertetésének klasszikus példáit követték, addig a jelen kötet, hazánkban ez ideig egyedülállóan, újszerűen arra vállalkozik, hogy mint89