Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - VITA - Borsa Iván: Gondolatok a levéltárosi hivatástudatról: Történész? levéltáros? történészlevéltáros? / 44–51. o.

Gondolatok a levéltárosi hivatástudatról Történész? Levéltáros? Történészlevéltáros! Az elmúlt közel négy évtized alatt nem sikerült minden magyar levéltáros számára elfogadható vagy legalábbis megnyugtató módon megválaszolni a levéltárosi hivatástudat szempontjából döntő kérdéseket: a levéltáros történész, aki a levéltárban dolgozik? vagy a levéltárosnak csak az a feladata, hogy a levéltári anyagot őrizze és hozzáférhetővé tegye? avagy „történészlevéltáros", aki őrzi és hozzáférhetővé teszi ugyan a gondjaira bízott levéltári anyagot, de lényegében történetkutatói feladatok ellátására is hivatott? A válasz megadása érdekében a 40-es évek végén és az 50-es; évek elején kezdődött a vita, amely hosszabb-rövidebb szünetek után vissza-visszatért, s legutóbb Noszvajon a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekciója által rendezett fórumon került napirendre. A Hivatástudat és szakmai közérzet című napirendi pont élőadójának betegsége miatt bevezető referátum hiányában — akarva-akaratlanul — a vita alapja Buzási Jánosnak a Levéltári Szemle 1986. évi 1. számában megjelent Gondolatok a levéltáros egyesület jövőjéről című cikke, illetve annak keretében leírt, környezetéből kiszakítottan és többféleképpen interpretált mondata volt. („Nekem nem eszményképem az olyan 'mai levéltáros, aki magának kapirgál a maga féltékenyen őrzött szemétdombján, s ha tetszetős dolgokat talál, nagyot kukorékol és rittyent egy disszertációt") Időhiány miatt (a felszólalások időtartamát 5 percre korlátozták) e sorok írója nem tudta elmondani mindazokat a gondolatait, amelyek benne 46 éves levéltárosi pályafutása alatt kialakultak, s amelyekről úgy gondolta, hogy talán előbbre vihetik a kérdések megválaszolását, ezért él az ülés elnökének felszólításával és közzététel céljából az alábbiakban foglalja össze azokat. Hogy alakult a levéltárosi feladat Magyarországon az utolsó 200—250 évben? E kérdésre a választ ilyen irányú tanulmányok hiányában részben más témájú levéltártörténeti kutatások, részben egyéb levéltári munkák kapcsán szerzett ismeretek alapján próbálom összefoglalni. A XVIII. század közepén indult meg az a levéltári fejlődés, amely a mai helyzet közvetlen előzményének tekinthető. Ekkor vált több helyen feladattá a felgyülemlett rendezetlen iratanyag rendszerezése, segédletekkel való ellátása (az Archivum regni létesítése, a Magyar Kamara Archívumának lajstromozásai, Batthyány József prímás levéltárszervezése stb.). Ennek az első korszaknak végét II. József királynak a megyék és a hiteleshelyek levéltárainak rendezésére és lajstromozására vonatkozó rendeletei és azok végrehajtása zárja. Ezek a mindenképpen levéltári jellegűnek tekinthető munkák ugyan természetesen még a fondképzők (illetve iratanyagot őrzők) jogi érdekeinek védelmében, az ügyintézéshez szükséges előiratok megtalálása érdekében történtek, 44