Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - KILÁTÓ - Körmendy Adrienne: Az Archeion LXXX. és LXXXI. (1986) köteteiről / 74–78. o.

és átadását a tudományos, felsőoktatási és technikai miniszter szabályozza az állami levéltárak főigazgató]ának a javaslata alapján. Fontos intézkedése a törvénynek, hogy pontosan és világosan meghatározza: az állami intézményekbein keletkezett levéltári anyag, valamint a nem állami intézményekben keletkezett, de nyilvántartott levéltári anyag semmilyen módon nem idegeníthető el. Egyedül a nem állami intézményekben keletkezett és nem. nyilvántartott levéltári anyag idegeníthető el, de ebben az esetben az állami levéltáraknak elővásárlási joga van. A törvény pontosan meghatározza, hogy mit ért állami levéltári anyagon. Ilyen: 1. az állami szervek és szervezeti egységek, 2. idegen hatalmi és. államigazgatási szervek, megszálló hatóságok tevékenysége során létrejött levéltári anyag, ha azok a Lengyel Népköztársaság területén találhatók. Állami levéltári anyagnak minősíti a törvény az olyan levéltári anyagokat is, amelyek jelenleg a Lengyel Népköztársaság határain kívül, idegen szervek birtokában vannak, de amelyek jog szerint a lengyel államot illetnék meg. Az állami levéltári anyagot az állami levéltári hálózat kezeli, amely a következő típusú levéltárakból áll: 1. állami levéltárak, 2. kiemelt állami levéltárak, 3. az állami szervek és szervezeti egységek üzemi levéltárai, 4. a Lengyel Rádió és Televízió Levéltára. Állami levéltári tevékenységet folytatnak továbbá: 1. az olyan szervezeti egységek, amelyeknek engedéllyel még levéltári anyag van a birtokukban, 2. könyvtárak és múzeumok, amelyek állami levéltári anyaginak minősülő gyűjteményeket őriznek. Fontos újdonsága a törvénynek, hogy világosan kimondja: azok a könyvtárak és múzeumok, amelyek levéltári anyagot őriznek, ezekkel az anyagokkal kapcsolatban az állami levéltári hálózat egységeinek a funkcióját töltik be, s mint ilyenek, az állami levéltári hálózathoz tartoznak, s a levéltári anyagokkal kapcsolatban a levéltári törvény előírásai kötelezőek rájuk nézve. A törvény a „nem állami levéltári anyagot" két csoportba osztja: 1. nyilvántartott anyag és 2. nem nyilvántartott anyag. A nem állami levéltári anyagról az állami levéltárak főigazgatója és az állami levéltárak vezetnék nyilvántartást a levéltári anyag védelme érdekében. A nyilvántartott nem állami levéltári anyag: 1. politikai pártok, 2. politikai szervezetek, szövetkezetek és egyéb társadalmi szervezetek, 3. egyházak és vallási egyesületek, 4. egyéb, nem állami szervezeti egységek működése sorén jön létre, s ezeknek a szervezeteknek a tulajdonát képezi. Amennyiben ezek a szervezetek megszűnnek működni, levéltári anyaguk az állam tulajdonába kerül. A nyilvántartás nélküli nem állami levéltári anyag privát személyek működése során jön létre, s ezen személyek vagy jogos örököseik tulajdonát képezi. Szabadon rendelkezhetnek vele beleértve az adásvétel jogát is. A levéltári törvény hosszú (kb. 20 éves) előkészítő munka és sok vita eredményeként született meg. Előírásait, terminológiáját tekintve számos kompromisszumos megoldást tartalmaz. Bár jelentősége a lengyel levéltárügy fejlődésére kétségbevonhatatlan, a levéltártudomány mégsem mondhat le elemzéséről, vitatható pontjainak kritikájáról. Az Archeion folyóirat is a törvény és a végrehajtási utasítások szöveghű közlése után Czeslaw Biernat elemző cikkének ad helyet (55—85. 1.), amelyben a szerző a törvényben használt terminológia helyességéről, egyöntetűségéről, illetve időnkénti következetlenségeiről, valamint a törvény legfontosabb előírásainak értelmezési lehetőségeiről értekezik. A következő tanulmányban Boleslaw Woszczynski az állami levéltárak II. világháború utáni történetéről ír (87—119. 1.). Részletesen bemutatja a levéltári törvényalkotás folyamatát, amely Lengyelország társadalmi és politikai átalakulásából következett. Ismerteti a levéltárakról szóló 1951. március 29-én kiadott törvényerejű rendeletet, amely radikálisan megváltoztatta a levéltárügy helyzetét. Lehetőséget teremtett a levéltárügy centralizálására és a levéltári gyűjtemények 75