Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Arcok a magyar levéltárakból: négyszemközt Sashegyi Oszkárral / 65–73. o.

ror, a háború egyre szörnyűbb méreteket öltött. Ilyen körülmények között kezdetben még az is bizonytalan volt, hogy a magyar kutatók helyüket a bécsi Collegium Hungáriáimban egyáltalában elfoglalhatják-e. Az 1939/40. tanévben alig mehetett ki külföldre magyar ösztöndíjas. A második háborús esztendőben végre rendeződött ügyük s ekkor mind Bécsbe, mind Rómába a korábbi évekhez képest több állami ösztöndíjas mehetett ki. Társaim között volt Hunyady Ilona régész, Wessetzky Vilmos egyiptológus, Czeglédy Károly orientalista, Győrffy Aladár asszír-babiloni nyelvész, Nagy Helga településtörténész, továbbá két botanikus, egy biokémikus, néhány jogász és egy orvos. Én fő munkámként folytatni kívántam cenzúratörténeti kutatásaimat, ezúttal már magam választva meg kutatásaim korát: II. József egyeduralkodásának idejét. Át kívántam nézni a bécsi Államtanács (Staatsrat) iratait, hogy ezekből ismerjem meg II. József cenzúrarendszerét s annak hatását, immár nemcsak Magyarország, hanem az egész Habsburg Birodalom szellemi életére. A kinti sanyarú viszonyokért némi kárpótlást nyújtott a kollégiumi ösztöndíjasok baráti köre. Azt, hogy Bécsben a zord idők ellenére otthon éreztem magamat, rajtuk kívül egy ismerős osztrák családnak köszönhettem, amely szeretettel fogadott be tagjai közé. II. Józsefről írt tanulmányom első, meg nem született kiadását az egyik családtagnak, Paulának ajánlottam. Édesapjáról Bécsben utcát neveztek el. A kedvezőtlen viszonyokért legfőképp az államtanácsi iratok csodálatosan gazdag, bőséges forrásanyaga nyújtott számomra kárpótlást. Ez az egész Közép-Európa történetére elsőrendű forrásértékű levéltári anyag nem sokkal ösztöndíjas időm után mindenestől a lángok martaléka lett. Miskolczy Gyula professzor, a Bécsi Magyar Kulturális Intézetek főigazgatója kezdettől fogva figyelemmel kísérte munkámat, s azt az intézet évkönyvének tervezett jubileumi számában német nyelven kívánta megjelentetni. Erre való tekintettel írtam tanulmányomat németül. Munkám befejezése azonban egyelőre későbbi időre maradt. A Magyar Könyvszemle 1941—1943. évi számaiban megjelent tanulmányaid azt jelzik, hogy könyvtáros vagy. Bécsből visszatérve az Országos Széchényi Könyvtárban helyezkedtem el, minthogy akkor az Országos Levéltárban az elhelyezkedésre nem volt mód. Kezdetben az OSZK-ban is csupán „önkéntes gyakornokaként kaptam minimális díjazást, majd „múzeumi tiszteletdíjas tisztviselő jelölt" címet kaptam. E címben a „múzeumi" szó arra utal, hogy a nagy országos közgyűjtemények, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum stb. alkalmazottai akkor a Magyar Nemzeti Múzeumnak nevezett önkormányzatot élvező testület közös státusába tartoztak. Kezdetben az OSZK nyomtatvány tárába, majd a hírlaptárba nyertem beosztást. Hálás szívvel emlékezem meg különösen Fitz József főigazgatóról, Dézsányi Béláról, a hírlaptár vezetőjéről és Trócsányi Zoltánról, a Magyar Könyvszemle szerkesztőjéről, aki mellett mellékesen szerkesztőségi titkárként működtem. Mindhárman nagy reményeket fűztek ottani működésemhez s ezért sajnálom, hogy bizalmukat később nem váltottam be, amikor megváltam a könyvtártól. Még könyvtári működésemet megelőzően az egyetem elvégzése után részt vettem a Kelemen—Thienemann-féle német—magyar nagyszótár szerkesztésében. Ez a szótár modernebb volt a Kelemen Béla-féle századelejinéi, de Halász Előd munkája nem sokkal később meghaladottá tette. Könyvtári gyakornokságom idején cikkeim jelentek meg a Magyar Könyvszemlében, az Egyetemes Philológiai Közlönyben és az Irodalomtörténetben. 1943-ban levelet kaptam az Országos Levéltár vezetőjétől, amelyben kérdést intézett hozzám, nem lenne-e kedvem a Levéltárban elhelyezkedni, mint67