Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Németh István: A humanista Zsámboky János és az Osztrák Nemzeti Könyvtár / 38–43. o.
tus könyvének előszavában tudósít, amely nem más, mint a kiadójának, Plantin Kristófhoz írott levele. Az „Emblemata" j k 1564-i kiadásának 200. oldalán a család címerét is megörökítette. Az említett Plautus-kiadásban elmondja, hogy atyja, Zsámboky Péter, tanulmányai és utazásai költségeinek fedezésében mindig segített. Anyjáról nem nyilatkozik, csak egy 1566-ban kelt levélben tesz róla említést. Négy nőtestvére volt; Katalin — Panithy János felesége, Anna — Nyilas Istvánnál volt férjnél, Magdolna — Gávai Blaskó István felesége, negyedik — név szerint nem említett — nőtestvére is férjnél volt. Zsámboky 1543-ban, 12 éves korában már külföldre került. Európa különböző iskoláin végzi felsőbb tanulmányait, kutatásokat végez az ókori és középkori görög és latin irodalom területén, filológiai és költői termékeket, humanista történetírók műveit készíti elő kiadásra és alig húszéves korától nagyarányú kéziratgyűjtő munkásságot fejt ki, amivel megveti alapját a későbbi európai hírű könyvtárának, amely halála után az Osztrák Nemzeti Könyvtár szerves részévé válik. Külföldi útjai alatt a humanista tudósok egész sorával ismerkedik meg, akikkel később is fenntartja baráti és tudományos kapcsolatait. Vándor évei befejeztével, 1564-ben Bécsben telepszik le és ott él haláláig, ahol mint udvari történetíró csaknem minden idejét a tudománynak szenteli, elsősorban azt a hatalmas kéziratos anyagot dolgozza fel, amelyet Nyugat-Európában a huszonkét évig tartó útjai alatt vásárolt és összegyűjtött. Útjainak fontosabb állomásai voltak Bécs, Lipcse, Wittenberg, Ingolstadt, ötrassburg, ahol alig tizenkilenc éves korában közzéteszi első filológiai termékét, Lukianos dialógusait. 1551-ben Párizsban találjuk, ahol Platón két dialógusát fordítja latinra és ugyanitt készíti el „Epistolarum conscribendarum methodus" című munkáját, majd 1552-ben a szellemtudományok magisteri fokozatát is elnyeri. Még ebben az évben Svájcon keresztül Bécsbe utazik, ahol Ferdinánd császár külön óhajára latin prózába ülteti át Tinódi Lantos Sebestyén Egervár viadaláról szóló énekét. 1553 őszén Padovába kerül, s ez a város lesz olaszországi tanulmányútjainak és itáliai tartózkodásának középpontja. Az egyetemen elsősorban orvostudománnyal foglalkozik, 1555-ben licenciátust kap ebből a tudományágból is. Oláh Miklós esztergomi érsek megbízza unokaöccsének, Bona Györgynek, és a későbbi történetírónak, Istvánffy Miklósnak a nevelésével. 1558-ban ismét Bécsbe utazik Zsámboky, ahol I. Ferdinánd megbízásából az elhanyagolt egyetemi könyvtár kéziratgyűjteményét rendezi abban a reményben, hogy majd megbízatást kap az udvari könyvtár vezetésére is. Padovába visszatérve Liszthy János kancellár biztatására közzéteszi Janus Pannonius újonnan felkutatott műveit. Bona György váratlan halála nagyon megrendítette, emlékét hosszabb halotti beszédben siratta el. Neveltje halálával a császári könyvtár prefektusi posztjának az esélye is kisebb lett, hiszen az udvar akkor már Blotius Hugót Bécsbe hívta és Liszthy János fiának neveltetését is reá bízta. Zsámboky Párizsba utazik, föleleveníti régi baráti kapcsolatait, megismerkedik a híres botanikussal, Clusiussal, barátságot köt Dionysius Lambinus klasszikus filológussal, és a híres könyvgyűjtő Jean Grolierrel. Kapcsolatba kerül a Zsámboky-emblémák későbbi francia fordítójával, Grévien költővel, ugyanúgy a hírneves nyomdásszal és tudóssal, Henricus Stephanusszal. Két évig tartózkodott Franciaországban, majd visszatér Olaszországba, úgy tűnik, megbízatással és azzal a céllal, hogy mint közismert személyiség, úgy mint Franciaországban, úgy itt is ritka, klasszikus kéziratokat és egyéb régiségeket szerezzen. Velencében Báthory István későbbi udvari történetírójával, Brutus János Mihállyal ismerkedik meg, Firenzében a nagy olasz humanistával, Petrus Victoriusszal folytat megbeszéléseket, Rómában pedig Paulus Manutiust, Aldus Manutius fiát, aki a vatikáni nyomda élén állt, ismeri meg. A leggaz40
