Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Németh István: A humanista Zsámboky János és az Osztrák Nemzeti Könyvtár / 38–43. o.

dagabb illusztrált kódexeket Nápolyban vásárolja. Zsámbokynak ebből az időből származó szerzeményei ma is a bécsi Nemzeti Könyvtár legértékesebb kincsei közé tartoznak. Nápolyból még Dél-Olaszországba is elvándorol, Tarantóba, ahonnan szintén ritka kódexekikel tért vissza Pádovába, hogy az ott elhelyezett kézirat-, könyv- és régiséggyűjteményét az újonnan beszerzett értékekkel együtt jövő otthonába, Bécsbe szállíttassa. Bécsi letelepedése előtt bejárta még az északi országokat is, 1563 őszén Gentben, majd Antwerpenben is megfordul, ahol Plantin Kristófot emblémái kinyomatása végett keresi fel. Plantín egyik legjobb barátja lesz, aki mindig a legnagyobb elragadtatással nyilatkozik a magyar tudósról. Ettől kezdve Zsámboky is legtöbb munkáját nála jelenteti meg. Németalföldi tartózkodása alatt megismerkedik Hadrianus Juniusszal is, aki a bécsi tudományos munkássága éveiben leghűbb munkatársa marad. Az 1565. évvel új korszak kezdődik Zsámboky János életében. Elhatározza, hogy az udvar meghívására végleg Bécsben telepszik le. Idehozatja öszszegyűjtött kéziratait és könyveit. Az egykori vándoréletet fölváltja az állandó megtelepedés, a munkához való hűség és az eddig összegyűjtött anyag feldolgozása. A híres emblémás kötetének ajánlásában Miksa császárhoz fordul, magát és tudományos munkásságát szolgálatába ajánlva. Nem volt véletlen, hogy tanulmányai befejeztével Bécsben telepedett meg. Apja, mint az udvar híve, Ferdinánd kegyében volt. Zsámboky nem mulasztja el egy-egy könyvajánlással vagy dicsérő megnyilatkozásaival a császár figyelmét magára vonni. Korábbi külföldi útjait úgy tekintette, mint későbbi megbízatásának előkészületét. Hazatért Pannóniába. Bécsben megtiszteltető fogadtatásban részesült, mint udvari történetíró kezdi meg működését. Mozgalmas szellemi humanista élet volt ekkor már a császárvárosban. Európa sok híres tudósa tartózkodik itt. Zsámboky kéziratokban gazdag könyvtárának csodájára járnak. Felkeresi Justus Lipsius, Henricus Stephanus, Joachim Camerarius, Johannes Leunclavius, Brutus Mihály János és sokan mások. A bécsi tudósok társaságában külön magyar humanista kör is működött, amelynek Oláh Miklós, Verancsics Antal és Liszthy János voltak kimagasló tagjai. Zsámboky Bécsből is fenntartja a meglevő kapcsolatokat, akikkel külföldi útjai alatt ismerkedett meg levelez velük tudományos kérdésekben és kéziratokat cserélnek munkájukhoz. Az udvarnál hivatali elődjei Cuspinián és Wolfgang Lazius voltak. Történetírói tisztségéből kifolyólag megírja dicsőítő verseit, már abban a reményben is, hogy majd a leendő császári könyvtár vezetésével őt bízzák meg. Erre azonban nem került sor, habár Leunclavius adatai alapján egész a XVII. század közepéig az a vélemény volt elterjedve, hogy Zsámboky az udvar könyvtárát is vezette. Ugyan sokszor megfordult a könyvtárban, sőt maga Blotius véleményét és segítségét is kérte az 1575^i nagy könyvtárrendezéshez. Nemcsak mint udvari történész működött, hanem a paduai egyetemen nyert diplomája feljogosította orvosi praxis gyakorlására is, ami már akkor is biztos és jól jövedelmező pénzbevételt jelentett, ami lehetőséget adott Zsámbokynak bibliofil szenvedélyének a kielégítésére. Nagyon termékeny kiadónak bizonyult, 1564—1569, öt év alatt, tizenhét •— legnagyobb részét — filológiai munkát adott ki. Célja ezzel az volt, hogy a külföldön összegyűjtött kéziratos és mindeddig nem ismert munkákat ismertesse. Nagy értékű kódexeit azonban nemcsak maga számára tartotta meg, gyűjteményéből tudósnak, nyomdásznak egyaránt bocsátott rendelkezése kéziratokat és nyomtatványokat. Filológiai munkássága mellett behatóan foglalkozik a korabeli hazai eseményekkel. 41