Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Ö. Kovács József: A kecskeméti zsidók polgárosodása, 1790–1848 / 30–43. o.

ség elöljárói (Schweiger Márton és Salamon) is megvásároltak egy házat Sárközy András árváitól, zsinagóga céljára. Azt azonban nem engedélyezte a tanács — törvényes alap hiányában —, hogy az épületet a zsidó község nevére írják. Később többször támadt vita a zsinagóga fundusának birtoklása miatt, de végül (1817. aug. 4.) meghagyták a zsidók kezén évi 5 körmöci arany fizetése mellett. Az aranyakat 1845-ig fizették a tanácsnak, majd a zsinagógát, az iskolát és a paplakot felmentették az adózás alól, sőt a hitközség még egy iskolai épületet megszerezhetett/'

9 Schweiger Márton olajmalmának felállítása (1820) után több zsidó is árendált házakat. Hornyik 1848. előtt hét házszerzési engedélyről tudósított, ami hozzávetőlegesen megegyezik a mi adatainkkal. Mások neve alatt — „több úri emberek javaslatából" — szerezték meg a zsidók a házakat, amelyekért 2000—4000—7000 forintokat fizettek. Volt olyan zsidó is, aki i(erről nem szólt Hornyik) egy másik társától bérelte a házat, mint például Brükler Mihály kereskedő Steiner Mózestól az ún. Bozsó-házat.

50 A kecskeméti zsidók kevésbé vagyonos középrétegére és a náluk szegényebbekre vonatkozóan is rendelkezünk adatokkal. E rétegbelieket még inkább veszélyeztették a gyakori csődök. így járt Mendl Schmitz helybeli toleratus zsidó is, aki vaskereskedéssel foglalkozott. Vagyonának eredeti értéke (18 145 Ft) alapján akár magasabb kategóriába is tartozhatott volna, ám adóssága (22 532 Ft) elnyomta felkapaszkodási szándékát, s így csődbe jutott. Hasonlóképpen adta fel kereskedését Hakker Salamon is, akinek 3385 Ft értékű vagyona volt (boltbeli kelmék, készpénz és egyéb eszközök, Kecskeméten, Nagykőrösön és Félegyházán 3 deszka vásári bódé), azonban adóssága (3250 Ft) is majdnem elérte ezt, így csupán 91 Ft-ja maradt az árverés és egyéb kiadások után. Hellsinger Károly felesége 9000 pengőforint értékű hozományával, ruháival és többi pénzével éjjel kocsijára szállt és titokban elhagyta családját és Kecskemétet. A házában talált javakat 6180 váltóforintra i(2472 pengőforint) becsülték.

51 A hivatalos kimutatások alapján a megélhetés alsó fokára sodródott, szegény zsidókról is számos adattal szolgálhatnánk. Jó részük csekély javait vették át, a végrehajtót nyakukba küldő hitelezők. Kohut Dániel is fizetésképtelennek vallotta magát, 365 váltóforintos adósságának törlesztési alapját 1 lakószoba, 1 utcára nyíló „borivóház", 1 konyha, 1 kamra, 1 udvari szín felszerelése és felesége hozománya képezte. Weisz Bernárd — akit zsellérnek minősítettek — vegyesboltjának jövedelméből még a lakbért (100 váltóforint) sem fizette ki, s ezután indítottak ellene hivatalos eljárást. De találhatunk a tönkrement zsidók között korábban gazdag és ismert kereskedőket is. Fux Mózes szinte máról-holnapra jutott csődbe, s a végrehajtás alkalmával semmilyen vagyont sem akart felmutatni.

52 A zsidóság tulajdonképpen — külső nyomásra — maga alkotta meg belső rendszerének tagozódását. Vizsgált korszakunkban végig felfedezhetők a vagyon és a vallási kötelékek által szabályozott közösségen belüli hierarchia írásba is foglalt nyomai. Az emancipáció és az asszimiláció

53 súlyos kérdései tették még nyomatékosabbá és állandóvá a zsidóságon belüli, feszültségekkel terhes megosztottságot.

54 Az állami szervek különböző állapotú zsidó rétegek sorsa felett rendelkeztek, az eltéréseket a kortársak is állandóan kiemelték, így például Schwartner is, aki a nyugatitól eltérő koldus, keleti („... fremder, besonders polnischer Bettel-Juden...") zsidókról írt.

55 Mint ismeretes, minden csoporthoz tartozás egyik alapvető vonása, hogy ugyanaz az egyén egyszerre rendszerint több csoporthoz is tartozhat.

56 Ha ezt figyelembe vesszük és egy pillantást vetünk a két „modellizált rendszer" (Kecskemét és a zsidók közössége) jellemzőire és különösen tekintettel vagyunk a zsi-