Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Németh István: A humanista Zsámboky János és az Osztrák Nemzeti Könyvtár / 38–43. o.

kezd megfelelni a valóságnak. Tény az, hogy a könyvtár egyes főúri gyűjteményekből és kevésbé szervezett könyvtárakból vette kezdetét, kialakulását; ez a folyamat azonban a XIV. század második felében már megindult. Ebben az időben létezett Bécsben is, úgy mint Prágában, Pozsonyban vagy Esztergomban, híres könyvfestőműhely; keletkezőben voltak tudós társaságok és megtörtént a bécsi egyetem megalapítása — egyszóval — Bécs kultúrközponttá kezdett válni. Tehát a híres intézmény, az udvari könyvtár keletkezése és kezdeti története szerves része a Duna menti kultúrtörténeti fejleményeknek. Természetes, hogy a könyvtár korai idejében hiányzott még az infrastruktúra, továbbá fejlődésében gátlólag hatottak a Habsburgok gyakori toirtoktulajdon-változtatásai is. Csak 1440 után, amikor ás a megosztott Habsburgágnak tagjai kihaltak, lehetett a családi hagyatékokat egyesíteni. Erre látta magát indíttatva III. Frigyes császár (1440—1493), Mátyás király vetélytársa úgy személyi, mint birodalmi elképzelésekben. A könyvtár ekkor még Bécsújhelyi volt, de Ausztria más tartományaiban, így Tirolban is tároltak kéziratokat. A kor szokásának megfelelően az uralkodó humanista tanácsadókkal vette magát körül, akik szoros kapcsolatban voltak úgy a magyar udvarban tartózkodó tudósokkal, humanistákkal, mint az itáliai művészekkel és neves emberekkel. Aeneas Silvius de Piccolomini (1405—1464), a későbbi II. Pius pápa a császár közvetlen tanácsadója is volt, vagy megemlíthetem Georg von Peuerbachot (1423—1461), akit az uralkodó már a könyvtár gondozásával és rendezésével is megbízott. III. Frigyes császár utódja, I. Miksa császár (fl529), aki már maga is nagy műveltségű uralkodó, megbízásból készíttetett kéziratokat. Kettős házasságával — előbb Burgundi Máriával, majd Mária Bianca Sforzával — nagyon sok ritkaságnak tekinthető francia, flamand, illetve észak-olaszországi kézirat került Bécsbe, úgyhogy e tekintetben olyan hírnévre tett szert, mint a budai Bibliotheca Corviniana. De nemcsak így gyarapította könyvtárát, hanem megszerezte apja és Zsigmond király hagyatékát is. Neves humanisták voltak tanácsadói, mint Cuspiníian és Conrad Celtis. I. Ferdinánd császár (1541—1564) a könyvtárat már Bécsbe helyeztette el, elődjei beszerzési politikáját tovább folytatta, amelyben segítségére voltak az udvari tanácsadói, történészei, említsem csak Wolfgang Laziust (|1565), aki többször is megfordult Magyarországon, vagy a híres diplomatát és orientalistát, Augerius Gislain von Busbequet (|1592), aki törökországi követsége idején sok értékes könyvet szerzett megbízójának. Ferdinánd császár volt az, aki Zsámboky Jánost, mint udvari történészt, Lazius Wolfgang utódjaként a bécsi udvarba hozta. Ide kívánkozik Dernschwamm János nagy könyvgyűjtő, a Fugger család magyarországi megbízottjának a megemlítése is, hiszen 1567-ben az ő 651 tételt kitevő könyvtára is az udvari könyvtár tulajdonába került. A könyvtár történetében és Zsámboky János bécsi tevékenységében nem kis jelentőségű II. Miksa császár (1564—1576), aki a könyvtár első hivatalos vezetőjét, a holland származású Hugó Blotzot — Blotiust — a könyvtár élére állította, ami nem kis csalódást jelentett Sambucus számára. A XVI. század közepétől az udvari könyvtár mint megszervezett intézmény működik, s bizonyos mértékig nyilvános jelleggel is rendelkezik. Ebbe a környezetbe és röviden ismertetett intézménybe került 1564-ben Zsámboky János, a XVI. századnak európai viszonylatban is egyik legnagyobb tudósa, kiváló és jelentős képviselője a külföldön tanult és képzett nagy műveltségű magyar humanistáknak. Több mint 450 évvel ezelőtt 1531 júliusában született Nagyszombatban, Zsámbokról a törökök elől odamenekült tekintélyes családból származott. Gsaládjának eredetéről az 1566-ban megjelent Plau39