Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kóta Péter: A vasvári káptalan korai oklevelei: egy formulagyűjtemény / 17–29. o.

• is a „coram nobis", ami úgy látszik, ettől kezdve a corroboratio első .tagmondatát helyettesítő „vigore (vagy: testimonio) presentium mediante"-hez kötődik szorosabban. A XIV. század végén egyre ritkább. 1390-ben egy ízben „nostra m presentia" alakban fordul elő.

85 Az átírások formulái sokkal kötöttebbek. Ennekalakja a bevezetőben: „N. exhibuerit nobis quasdam litteras. N. non .viciatasnon eancellatas neque in aliqua sui parte maculatas

86 petens nos (humiliter) cum instantia ut easdem litteras de verbo ad verbum rescribi faciemus quarum quidem litterarum tenor talis est. . ." és itt következik az átírt oklevél. A záróformula sokkal nagyobb változatosságot mutat. Az imént idézett 1328-as, de később is sokszor előforduló bevezetőhöz tartozó zárórész: „Nos enim (vagy igitur) ipsius N. petitionem iustam fore et congruam considerantes easdem litteras de verbo ad verbum rescribi fecimus et iuxta regium preceptum et mandátum nostro nouo sigillo consignari." Egy másik változat 1328-ból: „Nos... petitionibus N. iustus et congruus aquiescentes .. ."

S7 1326-ból: „petitionibus inclinati.. . rescribi fecimus nostrum sigillum apponendo.

88 1276: „...petitionibus N. iuri consonis et congruis equitati favorabiliter annuentes tenor predictarum litterarum de verbo ad verbum nostris inseri litteris facientes sigilli nostri attentici fecimus munimine roborari".

89 Másfajta konstrukciók: „...quam etiam iuris ordinem observantes litteras nostras patentes... de verbo ad verbum nostro privilegio fecimus roborari" (1312)

90 „anno eodem confirmatum est hoc privilégium nostro privilegio." (1288)

91 Csupán kétszer fordul elő: „Quesitum (autem) et reinventum est ipsum privilégium." (1275 k.)

92 „A királyi kancellária gyakorlatának mintájára a pátens formájú oklevelekben olykor a hiteleshely is privilégiumot ígér... ez azonban csak a XIV. század óta lett gyakoribbá."

93 Ennek formulái: „Solutione autem completa nostrum privilégium dare tenebimur." (1274)

94 „visis autem presentibus sicut iuxta formám patencium consuetudo contrahit aprobata privilégium nostrum prout compromisimus ad maiorem euidentiam concedemus."

95 „visis autem presentibus privilégium nostrum concedemus." (1293)

96 „et quamprimum presentes nobis reportate fuerint nostrum privilégium (exinde) concedemus." (1295)

97 Ez a XIV. században használt leggyakoribb változat. Egyszer hozzáfűzik: prout hedem

98 partes a nobis postularunt." (1330)" Az 1350-es évektől „in privilégium redigi faciemus"-t kezdenek írni.

100 Poena A patvarkodást megelőzni hivatott megállapodás sokszor büntetés formájában jelenik meg. Ilyet a nem privilegiális bevallásokban találunk a XIV. század első harmadáig. „Nec hoc pretermisso ut si qui partium de premissis ordinatis quaestione quacumque incitaret coram iudice oontra adversam partém tamquam sí in duello convictus reputabitur." (1316)

íftl „Hoc non pretermisso quod si que partium presentem compositionem infringere voluerit viginti marcas ante litis ingressum solvere tenebitur parti ipsam compositionem observanti." (1315)

102 Corroboratio A corroboratio két fő részből áll: egy oélzatos vonatkozó szerkezetből vagy mellékmondatból, és az oklevél kiadásának és megpeesételésének tényét rögzítő főmondatból. Az előrész két fajtáját különböztetjük meg. A korábbi, ut-tal kezdődő és sokkal változatosabb mellékmondat a XIII. század közepétől kezdve fokozatosan kiszorul az „in cuius rei memóriám ..," szerkezet állandósuló formája mellől.

103 Az „ut" {„ne") kezdetű mondatok sokféleségének az oka a megfogalmazás aktualitása. A legkorábbi darabok a pereskedés elkerülését jelölik meg