Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kóta Péter: A vasvári káptalan korai oklevelei: egy formulagyűjtemény / 17–29. o.

a 'kiadás okául, pl.: „Et ne in posterum successu temporis super f acto isto possit horiri calumpnia..." (1229)

10

'

1 Ezek a poenához hasonló szerepet töltenek be, a különbség csupán az, hogy itt nincs határozott büntetés kilátásba helyezve. Noha az oklevél önálló bizonyító ereje korszakunk elején riiár teljéséri kifejlődött,

105 a formulák még kevéssé sztereotipek, nagyon is közvetlenül az írásba foglalt ügyletre utalnak. Pátensekben még poena említésé vei is, á végleges rendezés szándékával készülő privilégiumokban pedig a cörroborátio konkrétságával. Ennek főbb tematikai csoportjai (mert ennél mélyebb tagolást alkalmazni erőltetés lenne): -"-• :: 1. Az intézkedést nem lehet "visszavonni. ••-..-..;: „hec satisfactio et solutio dotis infringi'nón valeant." (1243)

106 ,,ut igitur hec compositio et separatiö nüliis revocári possit." (1237)

107 ,,ut igitur series concambii prescripta prolacio sive professio parcium alterutrum in'filium earum irrevocabiliter permaneat." (1265)

108 „ut huius venditionis series et emcionis in perennem revocetur memóriám et lis aliunde temporis decursu oriri supér hoc non possit." (1276)

109 „ut igitur presens vendicio irrevocabiliter perseveret.'' (1290)

110 „ut igitur presentis forma concamby ... riec per quempiam in irritum revocetur." (1293)

m „ne igitur lapsu temporum .. ". possint molestare." (1293)

112 2. Az örök érvényességet hangsúlyozza: „ut igitur contractus inter eos habitus robur perpetue firmitatis obtineat." (1258)

113 „ut igitur huius expeditionis et venditionis series robur capiat firmitudinis." (1266)

114 „ut igitur hoc privilégium robur obtineat perpetue firmitatis." (1281)

115 3. Az ügy bizonyos, érvényes. Ez a legszerteágazóbb csoport, „ut igitur hec obligatio ráta sit et firma." (1233)

11G „ ... hec emcio ráta permaneat." (1235)

117 „ . .. hec compositio consentanea ráta sit in perpetuum." (1248)

118 „ ... donatio

119 ,... terrarum divisio."

120 ,,. .. huius expeditionis et venditionis series firmum." (1266)

121 „ ... hoc ratum et stabilé perseveret." (1260)

122 Valószínűleg ebből fejlődött ki a markáns „quod ut ratum sit",

123 amely a XIII. század utolsó és a XIV. század első negyedében volt gyakran használatos, bár úgy tűnik, egyéni hang. Ezt már teljesen „formális" formulának kell tekinteni, mint ahogyan a XIII. század közepén néhány évig (1256—60) felbukkanó „in testimonium rei gestae"-t is („in testimonium itaque obtente libertatis" 1236

124

). Szinte egyidejűleg, de sokáig elenyésző kisebbségben tűnik elő a memóriatípus, ha az 1243-ban kelt „in memóriám et testimonium huius rei"

125 alakot is idevesszük. Ezután csak 1257-ben kerül elő újra az első „in cuius rei memóriám pleniorem" alakjában, az 1290-es években sűrűbben, 1297-től pedig véglegesült „in cuius rei memóriám perpetuamque firmitatern (vagy . . . firmitatemque perpetuam)"-ként. Ezt egészíti ki (majd részben kiszorítja) a „vigure presentium mediante" 1349-től. Eleinte „testimonio ..." is előfordul, egyszer „tenoré..." (1349).

126 Az irat kiadását kimondó második rész ugyancsak két változatban létezik, némi összefüggésben a kétféle előtaggal. A polarizálódás az oklevelet jelentő kifejezések körül történik. A „scriptum" mellett ui. csak a „contulimus" ige fordul elő, míg a „litterae"-hez leggyakrabban a „concessimus kapcsolódik.

127 A „scriptum" jelzője a „communitum", a XIII. század első felében még „sigüli nostri federe communitum" alakban.

128 Néha a „sigilli nostri munimine robora23