Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Gerics József: A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól / 9–16. o.

GERICS JÓZSEF A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól A középkori jogi latinság a testületek jelölésére előszeretettel alkalmazta azonos értelemben az universitas-t és a communitas-t. Ez az eljárás a római és a kánonjog szempontjából nem volt teljesen magától értetődő, mert római és kánoni töruéra/szövegben csak az universitas fordult elő. Megfelelt azonban a kanonisták korabeli gyakorlatának: úttörője a Gratianus Decretumához 1170 körül készített kommentár, a Summa Parisiensis volt. A communitas-t ui. az universitas, civitas, collegium, corpus, respublica szinonimájaként használta, Johannes Andreáé (1270—1348) pedig kifejezetten ,,azonos jelentésűeknek (quasi ideni significantia)" nevezte a vonatkozó terminusokat.

1 A két kifejezést a középkorban igen különböző szervezetekre használták: céheket, városrészeket, magát a várost, egyházi testületeket: szerzetesrendet, vagy csak valamely rendházat, káptalant, mind nevezték universitas-nak és comniunitas-nak, sőt gyakran hallunk tartományokkal vagy országokkal kapcsolatban universitas vagy communitas patriae-ről és regni-ről. A jogtörténet tanúsága szerint valamely csoport, vagy társulás számára az universitas-jelleg birtoklása egyáltalán nem volt közömbös, hanem nagyon is kívánatos dolog. Megszerzése, elismertetése, illetve megadása gyakran elkeseredett vita, küzdelem tárgya volt és fontos kiváltságnak számított. Más vonatkozásban pedig a szó legszélesebb értelmében vett felsőségeket: világiakat és egyháziakat, államiakat és magánföldesúriakat gyakran súlyosan zavart és nagy sérelmüknek tekintették, ha az alájuk rendeltek universitas-szá tömörültek. Ha a felsőség elismerte alattvalói vagy alárendeltjei valamely csoportjának universitas-mivoltát, ezzel — a korabeli felfogás szerint — különleges kegyet gyakorolt. Ismét más alkalommal az alattvalók az autoritással való szembehelyezkedés jegyében önhatalmúan nyilvánították universitas-szá magukat. Lássuk az universitas mivolt elismertetése körül a 13. században folyt küzdelmek néhány példáját, amely esetek egyébként a társadalmi és politikai élet egészen más helyeiről valók. A 12. század folyamán Flandriából és Németalföldről a gátépítésben és moesárlecsapolásban jártas parasztok telepedtek nagyon kedvező feltételekkel a Weser folyó torkolatvidékére. Ezeket a brémai érsekkel és a terület más földesuraival kötött szerződés rögzítette: egyebek közt aránylag alacsony szolgáltatásokat, a birtok öröklését és részben saját, önálló alsóbíráskodást vívtak ki. A mocsárvidéken első és legfontosabb tennivalójuk a gátépítés volt. Nagyszabású lecsapolást és a föld huzamos művelését csak ez tette lehetővé. A gát-, csatorna- és zsilipépítés minden ottani lakos közös erőfeszítését, s a közösnek tekintett érdékek előtérbe állítását kívánta. Parancsoló szükség volt az elemekkel szemben a szigorú együttműködés és közösségbe kovácsolódás. Ez a szükség 9