Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - MÉRLEG - Gyarmati György: A tanácsrendszer első éveinek dokumentumai. Források Budapest történetéhez 1950–1954. Bp., 1985. / 75–78. o.

hogy megoldás helyett hogyan „kezelték" a korban ezt a kérdést. A kisipari szolgáltató szférában a magánszektor radikális visszaszorítása következtében fellépő termékcsökkenés, illetve a magánparaszti gazdálkodást megnyomorító egyre fokozódó beszolgáltatási kötelezettség, és az adminisztratív úton erőltetett szövetkezetesítés eredményeként jelentkező áruhiányt a politikai vezetés •— az „éleződő osztályharc" korabeli axiómájából levezetve — rutinszerűen az „ellenség aknamunkájára" vezette vissza, s ennek megfelelően a „megoldást" is az „éberség fokozásában" és az „ellenség leleplezésében" látta; miközben a hiánynak és a sorban állásnak a lakossággal való „elfogadtatását" a különböző tancsi fórumok feladatává tette. Jól illusztrálja ezt a koreai háború kirobbanását követően kialakuló ellátási válság. A fővárosi tanács elnökének a belügyminiszter számára készített jelentése — a felsőbb politikai szervek toleranciájának korlátaival számolva csak enyhe célzásként, de — a korabeli napi propaganda által gerjesztett „háborús hisztériára" is utal, midőn a lakossági biztonságérzet megingását szeizmográfként jelző felvásárlási lázról beszámol. (A propagandával szembeni elvárás egyik marginális, de nem érdektelen megnyilvánulása, midőn a jelentés azt rója fel az egyháznak, hogy „a templomokban nem a harcos békét hirdették.") A közellátás romlásának ekkori általános tendenciája mellett e hirtelen akuttá vált krízis a korabeli propaganda „oknyomozásához" képest — az időközben megismerhetővé vált források alapján — egy meglehetősen gyorsan rövidre zárult öngerjesztő mechanizmusban leli magyarázatát. A hidegháborús nemzetközi feszültség közepette, a dokumentumokban is jelzett, aszály okozta rossz termés a két világrendszer koreai fegyveres erőpróbájának hírével párosulva egy ugyanazon reagálást indította be mind a legfelső párt- és állami vezetés szintjén, mind pedig az „utca emberénél": — pestiesen szólva a „bespájzolást". Amíg az egyik oldalon a zárolt készleteket duzzasztó központi stratégiai tartalékolás mértéke nőtt, addig a másik oldalon az egyes háztartások önbiztosító vásárlási igénye fokozódott. Olyan huzamosan tárolható élelmiszereknél pedig, mint a burgonya és a hagyma, mindez időben egybeesett a szokásos télire való elővásárlással. Mivel azonban, a még csak mérsékelten növekvő kezdeti vásárlási többletigény is zavart, illetve hiányt okozott, ennek tömegpszihózisa valóban a vásárlási lázat stimulálta. A sorban állás mérséklésében vagy megszüntetésében ugyanakkor a tanács hatásköre odáig terjedt, hogy jelezte a feszültséget, mozgósított aktivistái révén megpróbálta lebeszélni a sorban állókat a „túlvásárlásról" — külön is rosszallóan emlékezve meg az ezen akció közben „felfedett" párttagokról — továbbá, hogy jelenthette a hiány miatt leginkább elégedetlenkedőket —, akik jobb belátásra térítése már más állami hatóság feladata volt. Az ily módon csak növekvő politikai feszültség enyhítésére — a készletek felszabadítása helyett — megszervezték a nagyüzemek dolgozóinak hetenkénti élelmiszercsomaggal való ellátását. E kereskedelmi forgalmon kívüli akcióval egyfelől mérsékelni igyekeztek a hatalom elsődleges legitimációs bázisának tekintett munkásosztály elégedetlenkedését, másfelől — írja a jelentés — a „tervszerű elosztással" sikerült elkerülni, hogy a Budapest számára kiadott dózisok nagyobb mértékben „vidékre szivárogjanak". E „tűzoltóakciót" a következő év elejétől a — Rákosi Mátyás által is „tipikus háborús rendszabálynak" minősített — mind több árufajtára kiterjesztett jegyrendszer visszaállítása váltotta fel. A korabeli indoklás szerint „a dolgozó tömegek követelésére" foganatosított ezen intézkedést azután hamarosan követte a menetrendszerű „normarendezés, a túlzott mértékben kiáramló vásárlóerő" visszafogására, és az ugyanezen célt szolgáló „tervkölcsön"-jegyeztetés. 76