Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - MÉRLEG - Gyarmati György: A tanácsrendszer első éveinek dokumentumai. Források Budapest történetéhez 1950–1954. Bp., 1985. / 75–78. o.

A tanácsrendszer első éveinek dokumentumai Források Budapest történetéhez, 1950-1954 Budapest Főváros Levéltárának kiadványa, 1985. Szerk.: A második világháborút követően Magyarországon a közigazgatás intézményrendszerének gyökeres megújítására — a rendszerváltozástól független okok miatt is — sürgető szükség volt. S bár a koalíciós időszak egyes kormányai visszatérően deklarálták is ennek mielőbbi napirendre tűzését, a hatalomért folyó pártpolitikai küzdelmek közepette sorra enyésztek el az erre vonatkozóan készített különböző reformkoncepciók. 1950-ben azután mindezen munkálatok mellőzésével került sor a közigazgatás átszervezésére, mely — most már a Magyar Dolgozók Pártja hatalmi-politikai inicatíváinak érvényesülésével — a tanácsrendszerben öltött testet. Jelenkortörténet-írásunk — a Források Budapest történetéhez V/A kötet bevezető tanulmányának ide vonatkozó megállapításával összhangban — többször utalt már arra, hogy a proletárdiktatúra más intézményeihez hasonlóan, a tanácsrendszer is szovjet államigazgatási sémák átvételével került bevezetésre. A Fővárosi Levéltár e kiadványt összeállító kollektívájának érdeme viszont, hogy a közzétett dokumentumokon keresztül teszi plasztikussá és elemezhetővé a fenti tételnek a mindennapi politikai, igazgatási gyakorlatba való szervesülését. A Budapesti Városi Tanács különböző szerveinek jelentései, beszámolói, előterjesztései, illetve a felsőbb politikai és végrehajtóhatalmi szervek állásfoglalásai, utasításai egymással szembesülve híven tükrözik, hogy bár az alkotmány és a törvény értelmében a tanácsoknak egyként kellett volna végrehajtóhatalmi és tömegszervezeti-népképviseleti fórum szerepét betölteniük, ebből azonban a társadalmi lét minden szféráját felülről vezérelt gépezetként működtetni kívánó korabeli politikai vezetés csak az első feladatkör minél maradéktalanabb ellátására tartott igényt. A tanács tevékenységének különböző területeiről tudósító dokumentumok egymás után tárják fel, hogy a korabeli intézményi struktúrában a számukra megszabott feladatkörök, szervezeti és hatásköri alárendeltségek egyaránt olyan helyzetet teremtettek, hogy vezetői csak pro forma, s eszközök hiányában „gazdái" is alig, lehettek az egyes elöljáró fórumok a fővárosnak. így nem csupán a végrehajtó bizottság, de a tanácsrendszer egésze degradáltatott a megelőző korszakokból is ismert, szó szerinti értelemben vett végrehajtói szerepkörbe. A hazánkat néhány év alatt „vas és acél országává" tenni akaró megalomániás iparfejlesztési politika a központi tervutasítások rendszerében a társadalmi szükségleteket figyelmen kívül hagyó beruházások sorát indította be, s a radikális csökkentés után megmaradó, a lakossági fogyasztást biztosítani hivatott termelő-szolgáltató kapacitás mind jelentősebb hányadát is a „központi" célkitűzések szolgálatába rendelte. így azután ok-okozati megfelelésként állt elő az az áruhiány mind a tartós fogyasztási cikkek, mind a napi élelmiszerellátás területén, amelyről a közzétett dokumentumok sora tudósít, beszámolva arról is, 75