Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - MÉRLEG - Tóth István: A történelem segédtudományai. Bp., 1986. / 68–71. o.

A történelem segédtudományai Sajtó alá rend.: Szántó György Tibor, Gazda István közreműködésével. Készült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelem Segédtudományai Tanszéke gondozásában. [Kiad. az] ELTE Bölcsészettudományi Kar. Budapest, 1986. 346 pag. A magyar történettudomány az elmúlt évtizedekben nem nagyon dicsekedhetett el azzal, hogy a tudományszak művelőit, ül. az e szakmát választó egyetemi hallgatókat túlon túl elkényeztette volna módszertani és ún. „segédtudományos" művekkel, nem hogy kézikönyv szintjén, de jószerivel még használható egyetemi jegyzet szintjén sem. Ha nem így volna, akkor aligha válna napok alatt elfogyó slágerkönyvvé Szentpétery Imre Kronológiájának vagy Nagy Iván Magyarország családainak reprintkiadása. A meglevő, mind tudományos, mind köznapi igényt e témák iránt megbízhatóan jelzik a „Gyorsuló idő" és a „Gondolat Zsebkönyvek" sorozatában az elmúlt néhány évben megjelent kodikológiai (Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára), heraldikai (Bertényi Iván), metrológiai (Bogdán István), kronológiai (Hahn István), történeti földrajzi (Stegena Lajos), írástörténeti (Filep László, Bereznai Gyula), krónikakutatási (Kristó Gyula) munkák, nem is beszélve az e két sorozat keretein kívül megjelent művekről. — Ennek az igénynek az okairól és konkrét megjelenési formáiról izgalmas eszmetörténeti tanulmányt lehetne írni, a recens mű szempontjából azonban számunkra most annak van jelentősége, hogy a Kállay István vezetésével működő munkaközösség valós és eleven érdeklődés kielégítésének szolgálatába állította munkáját. Tegyük mindjárt hozzá: ennek az érdeklődésnek a legfontosabb ága a történelem szakos egyetemi hallgatók képzésében mutatható ki, hiszen évtizedeken át nem volt segédkönyv a középkori történelem oktatóinak kezében, amelyhez a korszak iránt érdeklődő hallgatót utasíthatták volna, de még olyan sem, amelyre alapozva az ún. „segédtudományok" alapelemeit előadhatták vagy szemináriumon feldolgozhatták volna. Ilyen segédkönyv(ek) hiányában pedig legfeljebb busongani lehetett a középkori történész (ül. levéltáros, muzeológus, kodikológus stb.) utánpótlás elapadásán, az érdemi változtatásnak — más egyebek mellett — elemi bibliográfiai könyvtári akadályai is voltak. Ezen a helyzeten nem segíthetett a más országokban megjelenő „Handbuch"-ok, „Einführung"-ok, lexikonok és atlaszok akármilyen sokasága sem; nem csupán az egyetemi hallgatók nyelvismeretének időnként katasztrofális hiányai miatt, de azért sem, mert egy angol, német, cseh vagy román segédkönyv természetesen nem szolgálhatta kielégítően a magyar történelem keretei között építkező magyarországi történészképzés céljait. Olyan körülmények között, amikor a legalapvetőbb nyelvi (latin!) vagy terminológiai problémák tisztázása is az egyetemi oktatás feladata — hiszen középiskolai tankönyveinkből helyenként a legelemibb fogalmak definícióit is kiirtották a „túlterhelés" ellen küzdő reformok megmegújuló hullámai — egyszerűen nem volna lehetséges sem a tudósutánpótlás kinevelése, sem pedig korszerű igények alapján tanító középiskolai tanárok képzése, ilyen típusú segédkönyvek nélkül. A kötet beosztása logikus, könnyen kezelhető. Az egyes tudományágak ne68