Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1984-es és 1985-ös évfolyamai / 62–67. o.

A Der Archivar 1984-es és 1985 ös évfolyamai Amint a Levéltári Szemle 1987. évi 1. számában olvashattuk, a Magyar Országos Levéltár Központi Könyvtárába tíz kurrens NSZK-beli levéltári szakfolyóirat jár. Valójában bizonyára jóval több jelenik meg ennél, tény azonban, hogy a mi levéltári folyóirataink évtizedek óta a Der Archivart szemlézik a leggyakrabban, ami alighanem minden tekintetben indokolt is. Erről különösen időszerű most szólni, hiszen az 1984. évi (37. évf.) 3. számot a Bonnban 1984 szeptemberében rendezett X. Nemzetközi Levéltári Kongresszusra való tekintettel, az NSZK levéltárügyének bemutatása jegyében állították össze a szerkesztők, s ennek keretében szó esik többek között magáról a folyóiratról is. Bevezetőként a folyóirat egyik szerkesztője, Eckhart G. Franz tekinti át az NSZK levéltárügyének alakulását a Szövetségi Köztársaság megalakulásától (1949) az 1980-as évekig „Föderalizmus és pluralitás. A Szövetségi Köztársaság "-levéltári tartománya-"" címmel. A történelmi előzményeket áttekintve hangsúlyozza, hogy a német levéltártörténet fontos eleme a németországi föderatív, szövetségi állami hagyomány. Ez a XIX—

XX. század folyamán abban is kifejezésre jutott, hogy Európa más országaihoz képest meglehetősen későn, csak az I. világháború befejezése után létesült egy, az egész országra kiterjedő hatáskörrel működő „birodalmi" levéltár. A II. világháború után azonban — mint minden más területen — a levéltárügy területén is ismét önállósultak az egyes tartományok, s a tartomány székhelyén működő levéltár lett a „tartományi főlevéltár", amelyhez általában több regionális hatáskörű kisebb levéltár tartozik. A Szövetségi Köztársaság kormánya 1952-ben alapította meg a Szövetségi Levéltárat (Koblenz), amely a központi kormány levéltárérett iratanyagának őrzése mellett egyéb XIX—

XX. századi központi államigazgatási szervek iratait is őrzi. A szövetségi levéltár és a tartományi levéltárak között azonban nincs semmiféle alá-fölérendeltségi viszony. Nincs az NSZK-ban egységes levéltári törvény sem, az állami levéltári anyag védelme tehát az egyes tartományok „kulturális felségterülete". A szerző hangsúlyozza, hogy az állami igazrgatás levéltárérett iratanyaga általában világos illetékességi szabályok alapján jut el a Szövetségi Levéltárba, illetve a tartományi levéltárakba. Az egyetlen kivételtől, a Külügyi Hivatal Politikai Levéltárától eltekintve egyetlen ágazati levéltár sincs. A bonni Honvédelmi Minisztérium és a Szövetségi Hadsereg levéltári anyaga is — katonai levéltári osztályként — a Szövetségi Levéltár részét képezi. Az állami — noha nem a szűken értelmezett államigazgatási — szférához tartoznak ugyan egyes „félautonóm" testületek is (tartományi parlamentek, egyetemek, állami televízió- és rádióállomások stb.), ezek levéltári anyaga azonban nem kerül az állami levéltárakba, hanem külön-külön önálló 62