Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - ISKOLA ÉS TÖRTÉNELEM - Szabó Imre: Az úttörőtörténeti bizottságok tevékenységéről és közgyűjteményekkel való kapcsolatáról / 49–54. o.

adattárak működnek 1981-től Debrecenben, Győrben, a Pest megyei Gyomron és Budapesten a IX. kerületi József Attila Űttörőházban. A Csongrád Megyei KISZ Bizottság iskoláján létrejött egy nagyszerű kutatóbázis, amely a mozgalmi értékek szakszerű gyűjtését, összegezését és jó propagandáját látja el. (A 40. évfordulóra megjelent kiadványuk példa lehet minden megye számára!) Jelentősebb gyűjtemények találhatók több városban és községben is, kb. 30—35 helyen. Ezek közül néhány területi jelleggel működik, másik része szakjellegű, végül a jelentősebb csapatmúzeumok következnek. Csak néhányat említünk közülük: a hajdúszoboszlói, a hajdúböszörményi, a jászberényi, az encsi, az esztergomi, a körmendi. Sajátos feladatot látnak el az (Úttörővasút-, a Csillebérci tábor múzeumai, Kiskunlacházán a vízi úttörők gyűjteményét, Kartalon az 1919-es úttörők emlékeit, Kocséron a megszűnt tanyai csapatok dokumentumait, Perbálon a volt budai járás csapatainak örökségét és Surányi László veterán úttörővezető jelentős értékű mozgalmi anyagát őrzik és gondozzák. Ezek a múzeumok, gyűjtemények és adattárak (bár elnevezésük néhány helyen a múzeumi szakemberek ellenkezésével találkozik) jelentősen tudják segíteni a kutatókat. Egyrészt összegyűjtik és bemutatják azokat a hagyományokat, akciókat, módszereket, amelyekből minden nemzedék tanulhat és felhasználhat a jelenben, majd a jövőben is, másrészt a mozgalomtörténeti forrásanyagairól, bázisadatairól adnak biztos útbaigazítást. III. A közgyűjtemények és az úttörőtörténeti bizottságok együttműködésének további lehetőségeiről A Népfront honismereti bizottságai — mint koordináló szervek — Összefogják és irányítják a különböző helytörténeti felhívásokat, pályázatokat, gyűjtőmunkákat országszerte. Tagjai között ott vannak mindenütt a levéltárak, könyvtárak, múzeumok, művelődési intézmények munkatársai. Az ő segítségükkel, közreműködésükkel tudnak tapasztalatcseréket, rendezvényeket szervezni, módszertani segítséget nyújtani a különböző gyűjtők, kutatók — köztük az úttörőtörténet-kutatói, -írói — számára. Az összehangolás azért is fontos, mert egymás munkájának, eredményeinek ismertetésével el lehet kerülni több fölösleges vagy párhuzamos tevékenységet egy-egy korszak feltárásában. A felolvasóülések, viták, a közösen szerkesztett kiadványok megjelentetése mind hozzájárul ahhoz, hogy az eredményeket népszerűsítse és a szakmai kontrollal biztonságot nyújtson a kutatók számára. Egyrészt tehát közvetve a honismereti bizottságokon keresztül, másrészt viszont közvetlenül az úttörőtörténeti bizottságokban való részvétellel tudnak a közgyűjtemények munkatársai is segítséget adni. Véleményem szerint nem szabad a „másikra" várni, a kezdeményezést kölcsönösen kell megtenni és minél előbb, annál jobb. Bízunk benne, hogy a következő évben — ahol eddig még nem történt meg —, minden megye és város úttörőtörténeti bizottsága és a közgyűjtemények megtalálják egymást és meghatározzák feladataikat. Természetesen kialakult — vagy a kialakítandó — kapcsolat módját nehéz lenne szabályozni, mert a feltételek és a lehetőségek mindenütt eltérőek lehetnek. Ezért csupán ötleteket, módszereket javasolunk, de reméljük, hogy a közös cél érdekében eredményekhez vezetnek! 1. A megyei levéltárak szerepe igen fontos és jelentős marad. Az úttörő52