Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztényszocialista mozgalom Magyarországon az 1920-as évek első felében / 25–48. o.

l\2. sz. dokumentum KERESZTÉNYSZOCIALISTA ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE Budapest, IV., Kossuth Lajos ucca 1. 194/1924. Nagyméltóságú Püspöki Kar! Abban a nehéz küzdelemben, amelyet a keresztény magyar munkásság anyagi érdekeinek istápolasa mellett annak lelki és erkölcsi megmentéséért folytatunk, eddig a nagyméltóságú Püspöki Karon kívül a magyar társadalomnak egyetlen egy tényezője sem támogatott. Minthogy pedig az általunk szolgált ügy minden tisztességes keresztény magyar embernek közös ügye, elhatároztuk, hogy megkíséreljük a keresztény munkásmozgalmat a társadalom érdeklődésének középpontjába állítani. Célunk kivitelében feltámasztjuk a régi Keresztényszociális Szövetséget, amelyik már a háború előtt a megboldogult Giesswein Sándor prelátus elnöklete alatt igen nagy szolgálatot tett a keresztényszociális gondolat terjesztése körül. A Szövetségnek az alapgondolata az, hogy minden politikától mentesen és társadalmi osztályokra való tekintet nélkül egyesíteni mindazokat, akiknek a keresztény érzülete azt sugallja, hogy, jóllehet minden egyes társadalmi osztálynak meg kell adni a magáét, mégis mindannyiunknak érdeke, hogy a gyöngéket támogassuk. Ezáltal egyrészt keresztény kötelességünknek teszünk eleget, másrészt az önző és lelkiismeretlen demagógia lába alól kihúzzuk a talajt. Fel akarjuk kérni az ismert egyházi és világi személyeket, akik a közélet terén aktíve szerepelnek, hogy mintegy a keresztény munkásmozgalom szellemi vezérkarát alkotva, bennünket támogassanak. A többi velünk rokonszenvező, de a közélet terén nem működő urakat pedig arra kérnők, hogy bennünket erkölcsileg és anyagilag támogassanak. Ezzel a módszerrel lehetővé akarjuk tenni, hogy azok is belekapcsolódhassanak a keresztény munkásmozgalomba, akiknek nincs módjuk vagy idejük a munkássággal közvetlenül érintkezni. Másrészt pedig a munkásmozgalom számára meg szeretnők szerezni azokat az erkölcsi, anyagi és társadalmi erőket, amelyek nélkül eddig csak a legnagyobb erőmegfeszítéssel tudott úgy ahogy boldogulni. Tesszük mindezt abban a szent meggyőződésben, hogy keresztény hitünknek és nemzeti életünknek nincs nagyobb ellensége a szociáldemokráciánál, illetve az abba burkolódzó kommunizmusnál. Ennek az ellensúlyozására pedig nincs megfelelőbb módszer, mint a keresztény munkásmozgalomnak az erőteljes kiépítése. Az eddigi eljárás nem bizonyult elégségesnek. Az egyik oldalon álltunk mi a keresztény munkásmozgalommal, majdnem teljesen magunkra hagyatva a mai szörnyű gazdasági viszonyok közepette, a másik oldalon a szociáldemokrácia, mintegy állam az államban, milliárdokat érő házaival, sajtójával, bankjával és szövetkezeteivel, úgy hogy, amikor a mi titkáraink és agitátoraink éheztek, az övék miniszteri fizetéseket kaptak.

12 Azt az ötvenesztendős múltat, amelyik mögöttünk áll és a zsidóságnak hathatós támogatását nekünk is valamivel ellensúlyoznunk kell. Éppen ezért ezzel a tervvel jövünk a Nagyméltóságú Püspöki Kar elé, kérve jóindulatú támogatását és bölcs tanácsát. Átérezve azt a mélységes hálát, amelylyel 'eddigi támogatásáért mindenkor éreztünk, nem akarjuk ezt a nagy lépést megtenni, mielőtt magas véleményét ki nem kértük volna. Maradtunk hódoló tisztelettel Budapest, 1924. április 4-én. Szabó József Székely János főtitkár, "_'•'• központi elnök, nemzetgyűlési képviselő ' v. államtitkár (Géppel írt, eredeti levét EPL Cat. 55. 119111924. 4—5. fői.) íj3. sz. dokumentum v A\NAGYMÉLTÓSÁGÜ PÜSPÖKE KARHOZ! Az Országos Keresztényszocialista Párt az 1923 pünkösdi újjászervező kongreszszusa óta felújult erővel folytatja munkáját s főképp á szociáldemokrata kerületekben fejti ki működését Eltekintve a kongresszus alkalmával adott kisebb-nagyobb adományoktól, ezen működését anyagi szempontból úgyszólván teljesen magára ha33