Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztényszocialista mozgalom Magyarországon az 1920-as évek első felében / 25–48. o.

cialista szakszervezetek mellett a régi Országos Keresztényszocialista Szövetség reorganizálásának jóváhagyását. 3. A szakszervezeti központ 1923. évről szóló jelentésének elfogadását és a további anyagi támogatás folyósítását. Az ellenzéki keresztényszocialista párt működése nemcsak a kormánypárt és a kormánytámogató Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt ellenállásába ütközött, hanem a katolikus egyház, főként a püspöki kar sem helyeselte különállását és ellenzékieskedését, szociális demagógiának ható programját. Az 1/1. sz. alatti dokumentum a párt vezetőinek „feljelentése" a hercegprímásnál a katolikus jellegű Központi Sajtó vállalathoz tartozó lapok — a Nemzeti Űjság és az Űj Nemzedék — ellen, mert azok nem támogatták a pártmozgalmat. Átlapozva ezen újságokat, valóban elvétve találunk csak híradást a keresztényszocialista mozgalomról, a pártról pedig egyáltalán nem. A KSV Rt. részint a Wolff Károly-féle Keresztény Községi Párt, részint a gróf Zichy János vezette kormány támogató keresztény párt, végül a jezsuiták egy csoportjának részvénytöbbségén alapult, így érthetően mellőzte Hallerékat. A panaszra a hercegprímás nem is reagált, mert lényegében egyetértett e lapok irányvonalával és maga is feleslegesnek vélte a külön keresztényszocialista pártpolitikát. Az 1/3. sz. alatti dokumentum a keresztényszocialista párt vezetőinek 1924. április 8-án kelt beadványa a püspöki karhoz, amelyben rendszeres anyagi támogatást kértek a párt számára. A 9-ón lezajlott konferencia tárgyalta a kérést. A püspökök a lakonikus „tudomásul" megjegyzéssel tértek napirendre a kérés felett, ami gyakorlatilag az elutasítással volt egyenlő. Érthetően a prímás nem sietett a kellemetlen döntés közlésével. A türelmetlen Kóródi Katona János április 15-én tisztelettel bár, de megsürgette a választ. (1/5. sz. dok.) Mire a prímás nem kevésbé udvariasan, de közölte a püspökök elutasító, ebben a fogalmazásban elodázónak tűnő döntését. (1/6. sz. dok.) A püspöki kar tehát nem támogatta a külön keresztényszocialista pártot. Az 1924. tavaszi püspöki konferencia kedvezőbben fogadta a keresztényszocialisták, pontosabban Székely János és Szabó József azon szándékát, hogy újjáalakítsák az Országos Keresztényszocialista Szövetséget, a nem munkásmozgalom jellegű, hanem társadalmi-egyesületi mozgalmat, illetve annak központi szervezetét. (1/2. sz. dok.) Az 1924. április 4-én kelt püspöki karhoz intézett beadvány erősen hangsúlyozta a leendő központ politikamentességét, és a hierarchiával való szoros együttműködést, pontosabban az annak való maradéktalan alárendelődést. Ez a változás nyilvánvalóan az 1919—1921 között önállósulni akaró, tényleges szociális érdekeket is megfogalmazó és képviselő, kispolgári jellegű keresztényszocialista mozgalom önálló politikai és szociális törekvéseinek a feladását jelentette. Visszatérés volt a demofüiához, a szociális olaj cseppek taktikájához. Az egyesületi mozgalom felélesztése a Székely- és Szabó-féle kurzuspolitikusok fokozatos szembekerülését jelezte a szindikalista csoporttal, amelyben egyre inkább a vezető személyiség Tobler János volt felvidéki magyar képviselő lett. A püspöki kar helyeselte azt a koncepciót, hogy válasszák külön a keresztény munkásszervezkedést és az egyesületi mozgalmat. Álláspontját a jegyzőkönyv hűen tükrözi: „A Keresztényszocialista Országos Szakszervezetek Szövetsége föltámasztani akarja a Keresztény szociális Szövetséget, amelyben politikától mentesen azok tömörülnének, akik a keresztény és nemzeti alapon szerveződő munkásságot anyagilag és erkölcsileg támogatni hajlandók. Azonkívül jelentést tesz a keresztény szociális szakszervezetek mai állásáról. A püspöki kar helyesli a Keresztényszociális Szövetség felélesztését, tudomásul veszi a szakszervezetek jelentését s azok anyagi és erkölcsi támogatását melegen ajánlja."

9 A keresztény szakszervezetek 1923. évi állapotáról szóló jelentés meglehe27