Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson / 47–59. o.

nyék .,eszmei-politikai" párttá fejlődött táborával, Hertelendy és Forintos mozgalma megrekedt a korábbi szinten. Önálló politikai program híján jelszavaik a liberális program tagadásában merültek ki, s legfontosabb (ha nem is kizárólagos) céljuk továbbra is csupán a megyei hatalom meg-, ill. visszaszerzése maradt. Mozgalmuk a nyilvánosság előtt 1843-ban is politikai köntösben jelentkezett, a nemesi adómentesség 'kipróbált jelszavával, de hogy alapvetően kik ellen irányult, azt maga Forintos ismerte be később. A Világban közzétett, „maga mentségére" írt levelében, hogy mozgalmának Deák-ellenes élét elfedje, politikai céljait kendőzze, egyoldalúan a személyes indítékok, ellentétek súlyát túlozta el: „Nem az adó megbukta, sem közvetlen Deák Ferenc személye itt a bökkenő: más, egészen más Zala megyében a dolog állása. Létezik itt már tíz év óta egy hat-hét tagból álló, politikai monopóliumot gyakorló hatalmas párt, mely ... a nagy hazafinak, Deák Ferenc úrnak jörahaladási nézeteit túlfeszítette, s .. . elég nyereségnek tartja, hogy azóta a beligazgatást önérdekéhez képest intézheti."

28 „Az izgatás (tehát) hat-hét politikai egyedárus férfinak megbuktatására vala irányozva, következve, hogy az adó jobban eszköz, mint czél volt; .. . meg van verve az a nemzet, hol az országos érdekek egyes érdekeknek szolgálói, hol az emberi hiúság egy-két személy megalázásáért. .. táborba száll, hol a régi megbántások, pedig talán igazságosak, a haza rovására torultatnak viszsza(!)'

?29 Igazolja ezt Forintos alvezérének, s későbbi vezértársának, Rumy Károly táblabírónak a példája is. A konzervatív Világ írta 1843-ban Rumyról: .,1840-ben egy akkori főszolgabíró — ki hogy hivatalát megtarthassa, szép és nagyszámú nemességet zászló alatt vezetett, de az értelmes nagy résznek seregéhez maroknyinak találtatván, hivataláról lemondott, s most a mint nyilván kijelenteni méltóztatott, a rajta esett tisztválasztási méltatlanságot azzal kívánja megbosszulni —, hogy nemcsak ő maga adóellenes, hanem arra másokat is izgatni dicsőségének tartja."

30 Az ügy pikantériája, hogy Rumy Károly rokona volt Csány Lászlónak (Csány Máriának, László unokahúgának volt a férje), de ellenségévé vált akkor, amikor 1840-ben László nem őt, hanem sógorát (László saját unokaöcscsét) Csány Eleket segítette a kapornaki járás főszolgabírói székébe.

31 Rumy ettől kezdve esküdt ellensége lett Csánynak, s a liberálisok eddigi legszilárdabb támasza, a kapornaki járás nemessége két táborra szakadt. Csánj

r Mária 1843-ban titkos tudósításokban értesítette nagybátyját, Csány Lászlót férje és Forintos terveiről: „Férjem (Rumy Károly) nagyon örül, hogy csakugyan ők fognak nyerni,. László bátyám pedig veszteni fog ... Az Csáni önkén(y)t csak ugyan ő és Forintos fogja megbuktatni, mosí Pénzek van elég, ... van negyven ezer forint, és ha szükséges, még kapnak százezret.

32 (A követválasztáson a) nemesek pedig azt fogják lármázni, szűnjön az önkény, avval Latzi Bátsit értik. Restaráción pedig azt fogják lármázni (:) ... Nem lesz Isten a Csányií!)"

33 Kerkapoly István első alispán, aki különben inkább csak egy tisztességes, semleges hivatalnok, semmint politikai vezető volt a megyében, mégis a liberális vezérkar befolyása alatt állván, „szigorúan bizalmas" jelentésében tájékoztatta Csányt Forintos szervezkedéséről: „(Forintos) pénzét elől vette, igen nagy csomó volt, s mutatván, hogy mind száz forintos bankjel — ... állította, hogy negyvenezer..., s ha kétszer annyi kell is, mindjárt egy levél küldésére megkapja . .. 53