Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson / 47–59. o.

lében Csánynak), s legkisebb áldozatnak tartom passziónk fel áldozását. Ezek tették a fö kárt, s köztük Hertelendy, kit azzal fenyegettek, hogy követnek nem külditek el. .. Többekkel is történtek lealázó jelenetek ... (H)agynátok ti békét ennyi hatalmas embernek, kiket más utakon módokon — p. o. Restaurációkban közülük is választván Tagokat, meg nyernünk kellene törekedni. Tudod Te, hogy a volt több siralmas és költséges eseteknek egyedül az volt alapja, hogy (Hertelendy bizalmas barátját) Farkas Károlyt vice bíróvá nem tettétek (kiemelés a szerzőtől). Tehát mindőn illy csekélység is annyi rosszat szült, nagyobb megbántások, ezerszer nagyobbak a Megvetés által... ne készítsetek boldogtalanabb jövendőt (!) Különösen Vilmos és még egy-két urakat igen jó lenne, ha (Deák) Ferkó és Te nagyobb féken tartjátok ... (mert többen is vannak, kiknek) gondja sints különben a tárgyra, mint legfellebb Bogyait, Farkas Károlyt, Hertelendit, Gaállt, Forintost gyalázni, és a gyalázatban Isten tudja kit nem részesíteni, meg lehet az ártatlant is gyanúsítani."

24 Ezek a részletek csak a bukás után kerültek nyilvánosságra, Hertelendyék az utolsó pillanatig „tűrtek", nyilvánosan nem szálltak szembe a megyevezetéssel, színleg együtt is működtek vele, de csak az alkalmat várták a visszavágásra. Közben a megyevezetés felborult egyensúlya több oldalról is a harmadik, a hatalomból mindeddig kiszorult, „kisemmizett" táblabírói csoportosulás érdekeinek kedvezett. Hertelendyék kiválásával csökkent a megy evezetés tekintélye, tábora, ugyanakkor a megbuktatott tisztviselők a „kisemmizettek" boszszúvágyó vezérkarát erősítették. E harmadik „párt" nem képviselt különösebb politikai irányvonalat, egyetlen célja volt, hogy hatásos jelszavakkal olyan tömegbázist építsen ki magának, melyre támaszkodhat azután a tisztújításokon. Vezérük, a kisgörböi Forintos György táblabíró elszegényedő középbirtokos családból származott. A Forintosok már a XVIII. sz. folyamán is a megye befolyásos vezető tisztviselői voltak,

25 György 1826-ban lett a szántói járás főszolgabírája. 1828-ban azonban hivatali visszaélések (sikkasztás, korrupció, orgazdaság) vádja miatt megfosztották tisztségétől és büntetőpert indítottak ellene.

20 A 30-as években mindvégig hiába próbálkozott visszaszerezni az elvesztett tekintélyt, nem kapott hivatalt. Ekkor szervezkedni kezdett néhány bukott tisztviselő sorstársával együtt. Az 1839-es követválasztáson a dúsgazdag, de a megye politikai életének eleddig perifériáján tengődő Inkey Imre támogatásával készült fellépni, de ekkor még megakadályozta ezt Hertelendy és Csány összefogása.

27 Az 1840-es tisztújításon a két vetélkedő ellenfél, Hertelendy és Csány pártja megint szembekerült egymással, s Hertelendy potenciális szövetségese lett Forintosnak. A közös bukás nyilvánvalóvá tette egymásrautaltságukat, s ettől kezdve — mivel Hertelendyék igyekeztek megőrizni a pártatlanság látszatát — az ő érdekeinek is Forintos lett a zászlóvivője a liberális megyevezetés ellen indított korteskedésben. A megyében ekkor létező pártok, eredetüket tekintve ún. „választási" (pragmatikus) pártok voltak. E politikailag heterogén, laza érdekszövetségek mind a választási győzelem, a megyei hatalom megszerzése érdekében szerveződtek. Céljuk vezető „elit"-jüknek a tisztikarba ültetése volt, választói tömegeiket ennek érdekében mozgósították. A Csány-párt alapvetően abban különbözött ellenfeleitől, hogy túlnőtt ezen: a megyei hatalom birtoklása nem a célok teljességét jelentette számára, hanem eszközt, mellyel liberális politikai programját megvalósíthatja. Szemben Csá52