Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson / 47–59. o.

Amikor az érseki székbe ült, továbbra sem mondott le a veszprémi püspökség jövedelméről. Ekkor Deák Ferenc indítványára Zala megye feliratban fordult az uralkodóhoz, melyben törvénytelennek bélyegezte a veszprémi püspökség jövedelmeinek kezelését, s kérte, hogy Kopácsyt fosszák meg e jogától. Ez a lépés minden eddigi elvi ellentétnél súlyosabban sértette Kopácsy érdekeit, olyannyira, hogy pl. a kortárs Vörös Antal egyenesen innét származtatja a Deák elleni akciót: „És kik támadták meg? (ti. Deák személye miatt az adózást) Kopátsy prímás befolyása mellett a Weszprémi püspök gróf Zichy Domokos. Es miért? Mert Deák azon alkalommal, midőn a prímás a Weszprémi püspökség jövedelmeit is húzá (t. i. Kopásty) a törvényellenes duplum beneficium ellen Zala közgyűlésén indítványt tőn."

13 A kormány előkészületeinek ismeretében ma már tudjuk, hogy nem (legalábbis nem egyedül) Kopácsy volt értelmi szerzője a Deák elleni akciónak, jóllehet legfelső szinten ő irányíthatta azt, s bár valószínűleg a személyét ért közvetlen sérelemmel telt be a pohár, alapvetően mégsem a személyes bosszúállás, hanem az elvi-politikai szembenállás volt a döntő indítéka. Az ellene szőtt „összeesküvés" szürke eminenciásait maga Deák nevezte meg leveleiben: Az ellenfél láthatatlan vezetői — írja Kossuthnak — „úgy hiszik, némely Veszprém megyei papok, különösen Bezerédy kanonok". Wesselényinek írja: „ezen ármánykodásnak ki lehet valódi kútfeje? ... a közhír s közvélemény kitűnőleg csak Zichy Domokost nevezi, a veszprémi püspököt..., de Zichy, úgy hiszem, nemcsak maga van, társai gondolom azok, kik egyébként is elvtársai".

14 Zichy Domokos 1842-ben került a veszprémi püspöki székbe, s ezzel Zala megyére is kiterjesztette működését a Fejér, Tolna és Veszprém vármegyékre erős politikai befolyást gyakorló Zichy család. Zichy Domokos a nemesi adózásnak még saját konzervatív elvbarátaival szemben is esküdt elvi ellensége volt, s 1842—43-ban már jelentős összegeket áldozott Veszprém és Fejér megyében is a liberális ellenzék megbuktatására.

15 Elődjének és felettesének, Kopácsy érseknek és a konzervatív kormányköröknek utasítását követve, valamint saját politikai meggyőződésétől sarkallva, Deák választásának meggátlására, az adóellenes mozgalom pénzelésére ő vállalkozott Zalában, így nem véletlen, hogy Zichy sümegi székhelyének közvetlen közelében (Kisgörbőn) volt a Deák-ellenes mozgalom főhadiszállása is. A „papok" beavatkozása a megyei életbe szinte nyílt titok volt mind a megye közvéleménye, mind a liberális mozgalom vezetői előtt.

16 1843 pünkösdjén népes ellenzéki küldöttség (Batthyány Lajos, Klauzál Gábor, Eötvös József, Pulszky Ferenc stb.) látogatott el Deákhoz Kehidára. Az ott tartott ellenzéki értekezletről szóló titkosrendőri jelentések szerint a liberális vezérkar is tisztában volt a klérus beavatkozásával, s személyesen is meggyőződött az alsópapság Deák-ellenes agitáció járói. Visszatérve Pozsonyba, Klauzál és Eötvös ott is hangoztatta Zichy és Bezerédy „bűnrészességét", sőt Eötvös úgy nyilatkozott, hogy birtokában vannak Zichy és Bezerédy Deák-ellenes fellépésre buzdító, az egyházfőket kompromittáló levelei.

17 Belviszály Zalában Zala liberális megyevezetése ellen, még mielőtt Deák megbuktatásának terve a kormánykörökben megfogalmazódott volna, már 1842-től szerveződött egy mozgalom a hatalomból kiszorult, bukott tisztviselőkből és sértett táblabírókból. 50