Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Sinkovics István: A történetírás segédtudományai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1777–1986 / 3–17. o.

Lederer Emmával töltötték be, aki segédtudományokkal nem foglalkozott, kinevezése azt mutatta, hogy a segédtudományok művelését, oktatását a jövőben a bölcsészeti karon nem kívánják fenntartani. Lederer Emma egyúttal a középkori magyar történeti tanszék vezetőjét, az egyetemen kívüli állami feladatokkal megbízott Molnár Eriket is helyettesítette. Ügy látszott, hogy a két tanszék össze fog olvadni, és a segédtudományok tanszékére nem lesz szükség. Sikerült azonban olyan területet találni, ahol a tanszék fontos munkát végezhet, és ez a levéltárosképzés volt. Magyarországon korábban nem volt levéltárosképzés és ennek gondolata az egyetem új feladatainak számbavétele során vetődhetett fel; megvalósítása összhangban állott az 1949. évi reformmal. A kormányrendelet kimondotta, hogy a bölcsészettudományi karokon tanári, könyvtárosi és muzeológusi oklevelet lehet szerezni, és ez a Magyar Nemzeti Múzeumban, továbbá más közgyűjteményekben tudományos tisztviselői állás elnyerésére jogosít. Itt a könyvtárosi mellett zárójelben a levéltárosi diplomát is említik.

33 A rendelet tantervi részében azonban a könyvtárosi és a muzeológusi szak mellett a levéltárosi nem kapott helyet, feltehetően, mert ennek tervezete még nem alakult ki. A könyvtárosi és muzeológusi szak mellett nem is került sor beindítására az 1949/50. tanév tavaszi félévében. Abban,hogy a levéltáros szak ennek ellenére megindult, jelentős része volt Lederer Emmának, aki ekkor nem is volt tanszékvezető, de a tudományos tanácsban elérte, hogy a levéltáros képzést 6 hetes nyári tanfolyamon 7 hallgató részére megindítsák, úgy, hogy a résztvevőknek kollégiumi elhelyezést nyújtsanak. Ugyanebben az időben rendezték Budapesten a világifjúsági találkozót, így az egyetemet és az egyetemi kollégiumokat erre a célra foglalták le. A X. kerületben egy kisebb középiskolai kollégiumban tudták elhelyezni a levéltár szakosokat, ott tartották az előadásokat és a gyakorlatokat főleg külső előadókkal, de sikerült megnyerni Szentpétery Imrét is, aki az oklevéltan! alapismereteket tanította. A jelentkezett hallgatók alapvizsgát tett történelem szakosok voltak és a levéltár szak keretében diplomatikát, paleográfiát, kronológiát tanultak, továbbá latint, oklevél- és iratolvasást. Tájékoztatást kaptak a levéltárakról és a levéltári forrásokról.

34 Lederer Emmát az vezethette, hogy ő maga levéltáros szeretett volna lenni, de nem jutott be a Magyar Országos Levéltár tisztviselő karába. 1945 után a levéltárak felfogásán szeretett volna változtatni a levéltárosképzés elindításával és képzett fiatal gárda munkába állításával. Ehhez hozzájárult, hogy a levéltárosképzés abban az időben valóban rendezetlen volt. Az 1883-ban bevezetett levéltári szakvizsgát 1922-ben, majd 1929-ben megszüntették és az 1947. évi levéltári törvény pontosan meghatározta ugyan a levéltárossal szemben támasztott követelményeket, de életbe léptetésére nem került sor. Indokolt volt, hogy a levéltárosok képesítését és képzését mielőbb szabályozzák és a külföldön több országban bevált módon ezt az egyetem feladatává tegyék. Az 1949 nyarán végzett tanulmányok után a levéltár szakos hallgatók az őszi félévben az egyetemen folytatták tanulmányukat és egyúttal megkezdhették gyakorlatukat az Országos Levéltárban. Az 1949 nyarán sebtében összeállított levéltáros tanterv azután a következő években több levéltári ismerettel bővült, amelyek megszerzését már az egyetemen szükségesnek tartották, hogy a levéltárakba kerülve a fiatalok megállhassák helyüket. De a képzés a levéltári szolgálattal és gyakorlattal válhatott teljessé. Az egyetemi oktatásban teljesen háttérbe szorult történeti segédtudományok újból helyet kaptak a levéltár szakosok képzésében. Szentpétery halála után a történelem segédtudományi tanszéken a már előzetesen egyetemi tanár14 i