Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Sinkovics István: A történetírás segédtudományai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1777–1986 / 3–17. o.

nak kinevezett Szilágyi Loránd tartós betegsége miatt e tudományterület ok^tatása Kumorovitz Bernátra, Szentpétery magántanárára várt és mellette lassanként bekapcsolódtak tanítványai, a levéltár szakot végzett fiatalok is. A történelem segédtudományai tanszék a levéltáros képzés keretében még más fealdatot is ellátott. A beiskolázás ugyanis úgy történt, hogy a szakot ne csak olyanok vegyék fel, akik levéltárosi pályára készülnek, hanem olyanok is, akik a történettudományt akarták művelni. így a levéltárosi szak egyúttal a tudományos utánpótlás felkészítésének lehetőségét is nyújtotta akkor, amikor a történészképzés szürkesége nem kedvezett a kiemelkedő hallgatók fejlődésének. A kettős feladat a valóságban nem vált ketté és ez a jövendő levéltárosoknak is hasznára vált. A munkát a történelem segédtudományai tanszék látta el külső szakemberek segítségét is felhasználva. A történelem szakosok képzésével, eredményével szembeni elégedetlenségben keresték a lehetőséget az egyetemi évek útravalójának megjavítása, elmélyítése és a hallgatók hivatástudatának fokozása érdekében. Amikor 1953-ban a bölcsészeti kart kettéosztották nyelv- és irodalomtudományi, illetve történettudományi karra, az utóbbi dékánja, I. Tóth Zoltán felvetette, hogy új, korszerű formában be kellene vezetni (részben felújítani) egy olyan tantárgy ta-. nítását (bevezetés, proszeminárium), amelynek keretében megismerhetik a történettudomány elemeit, módszerét, mielőtt megkezdenék a különféle korszakok konkrét feldolgozását. Lederer Emma vállalta, hogy a debreceni bölcsészeti kar tanárával, Szabó Istvánnal, I. Tóth Zoltánnal, Szilágyi Loránddal és másokkal kialakítja ennek a tárgynak a vázlatát. így körvonalazták a „Bevezetés a történettudományba", vagy mivel egyesek a bevezetés kifejezést nem helyeselték: „A történelem tárgya, módszere, a segéd- és rokontudományok elemei" című kollégiumot. E tantárgy oktatása meg is indult és végérvényesen meggyökeresedett a történész tantervben. Az oktatási tapasztalatok felhasználásával feladatait, jellegét és mondanivalóját többször módosították, csiszolták. Fontos változás volt, hogy az eredetileg előadásnak tervezett kollégium átalakult gyakorlati foglalkozássá. Ebben a történész hallgatók számára szükséges alapismeretek (könyvtár-, levéltárhasználat, a tudományos munka elemei) mellett helyet kaptak a diplomatika, heraldika, paleográfia stb. Az összes hallgatók újból tanulhatták a történelem segédtudományait, ami a felkészítésüket új vonásokkal egészítette ki. Lederer Emma vállalta a történeti muzeológia szak megindítását, de a tanszék oktatógárdáját nem sikerült e területről való szakemberekkel bővítenie, úgyhogy ezt a feladatot később az új- ég legújabbkori magyar történeti tanszék vette át. Lederer maga, élete vége felé sokat foglalkozott a történetírás történetével és ennek oktatásába a tanszék más munkatársát is bevonta. 1968ban lejárt Lederer Emma egyetemi szolgálati ideje, de historiográfiai előadásait folytatta 1977-ben bekövetkezett haláláig. Lederer nyugállományba vonulása után 1969-ben e sorok írója, majd. 1980-ban Kállay István kapott megbízást a tanszék vezetésére. Mindketten levéltárosok voltak, és arra törekedtek, hogy az egyetemi levéltárosképzés a társadalmi igények követelménye szerint tovább fejlődjék, a történelem segédtudományai pedig megfelelő formában kapjanak teret a történész hallgatók képzésében. A jelenlegi tanterv szerint a tanszéken oktatott segédtudományok órakerete csáknem kétszeresére bővült, körük pedig kiszélesedett. Az oktatásban nagy múltra visszatekintő tárgyak mellett a hallgatók megismerhetik húsz vagy még több olyan szaktudomány lényegét és módszerét, amelyek kiszélesítik a történetírás látókörét a régi korokra és a legújabb időkre egyaránt.

35 1973 októberében Budapesten tartotta a nemzetközi történész szervezet és 15