Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Sinkovics István: A történetírás segédtudományai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1777–1986 / 3–17. o.

bízást az oktatásra, aki bölcsészeti és jogi tanulmányok után a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárosa és az egyetemi tanács jegyzője volt. 1830-tól kezdve a magyar nyelv és irodalom tanítását is rábízták helyettesként. Ezen a tanszéken 1837-ben rendes tanárnak nevezték ki, de a segédtudományokat továbbra is helyettesként tanította haláláig, 1846-ig.

5 öt ugyanebben a minőségben fia, Horvát Árpád követte, aki bölcsészetet és jogot végzett. 1848-ban Eötvös József minisztersége alatt rendes tanárnak nevezték ki, és a szabadságharc leverése után is megmaradhatott az egyetemen, de csak mint helyettes. 1857-ben rendkívüli tanár lett, és csak a kiegyezés után, ugyancsak Eötvös József minisztersége idején kapta vissza a rendes tanárságot. 1894-ig, haláláig látta el feladatát.

0 Ezzel le is zárult a történeti segédtudományok oktatásának első szakasza. Abban, hogy mit tanítottak e tudományok keretében, valamelyest eligazít több tanár reánk maradt kézirata az előadásokhoz, egyesek nyomtatásban is megjelent munkája, és kis számban megőriztek az előadásokon készült hallgatói jegyzeteket. Mindezek alapján elsősorban oklevéltanból megközelíthetjük a tanított anyagot. Az oktatók valamilyen ösztönzést nyertek a külföldi diplomatikai irodalomból, az első időkben Mabillonból, a Nouveau traité de diplomatique-ból és Gatterer rendkívüli népszerűségnek örvendő munkáiból. Visszatérő kérdés volt, hogy az oktatók mennyit tudnak a hallgatók számára nyújtani a magyarországi oklevéladás sajátos fejlődéséből, egyéni vonásaiból. Pray György kéziratos oklevéltana (Diplomatica in usum scholarium Universitatis Pestiensis) előadásaihoz készült,használta a külföldi irodalmat, de magyar oklevéltant akart írni, ezért a külföldi munkákból főleg azokat a fejtegetéseket vette át, amelyek a magyarországi oklevéladás megértésében segítettek. Több ponton egyenesen eltért Gatterer rendszerétől. Pl. nem vette át a botanikus Kari von Linné rendszerezését, amelyet Gatterer az oklevéltanban megkísérelt alkalmazni. Elvetette az oklevél külső és belső jegyeinek szétválasztását stb. Pray egyúttal pecséttant is összeállított, a munka elé maga Gatterer is várakozással tekintett. Ebben gondosan vigyázott, hogy ne kerüljön ellentétbe az ország törvényeivel, mégis azt hozták fel ellene, hogy egyes pontokon gyengíti Werbőczy Hármaskönyvének érvényét, és emiatt megakadályozták a munka megjelentetését. Csak évekkel Pray halála után, 1805-ben, láthatott nyomtatásban napvilágot Schönvisner István gondozásában és pecsétábrázolásokkal kiegészítve.

7 Pray az oklevéltanban és a pecséttanban 1526-ig kísérte figyelemmel a magyarországi fejlődést. Pray tervezte, hogy Cornidessel együtt magyar diplomatikát fog írni, gyűjtötte is az anyagot, de Cornides halála és Pray egyéb megbízása folytán erre a munkára nem került sor. Cornides csak kevés időt töltött az egyetemen, előadásainak kézirata eredetiben nem maradt meg, csupán Horvát István megjegyzéséből tudunk róla. Ügy látszik, hogy nagyjából Pray előadását követte, de volt amiben visszatért Gatterer beosztásához. Az őt követő Schwartner Márton latin nyelvű magyar diplomatikája két kiadást is megért 1790-ben és 1802ben. Schwartner lényegében Gatterer diplomatikáját követte. Tanítványa és utóda Horvát István elismerte érdemeit és 1805-ben, naplójában, diplomatikáját a három legkeresettebb munka között említi Hymfy Szerelmeivel és Kövy Sándor jogi fejtegetéseivel együtt,

8 ám később élesen bírálta mestere felfogását. 1815-ben kifogásolta megjegyzéseit, melyek szerint Nagy Lajos és Mátyás király a latinnal szemben semmit nem tett a magyar nyelv védelmében; Mátyás könyvtárában nem volt írott vagy nyomtatott magyar könyv; továbbá az említett királyok alatt a magyar nyelv nem lehetett udvari hivatalos nyelv.

9 5