Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - MÉRLEG - Gyarmati György: "Közhírré tétetik..." Jászjákóhalma és Tiszaroff községek dobolási könyve az 1944–1945-ös évekből. [Szolnok], 1985. / 83–85. o.

séről és megélénküléséről szóló tudósítások. Szinte nem telik el hét, hogy az ideiglenes nemzeti kormányban képviselettel bíró négy párt, majd — a nyár derekától — a Nőszövetség, és a megalakuló különböző ifjúsági szervezetek ne adnának hírt magukról, illetve rendezvényeikről. Egységesnek tekinthető a két község „dobolási" híranyaga abban, hogy a koalíción kívüli ellenzéki pártok szerveződéséről, illetve létéről nincs tudósítás, különbözik viszont annyiban, hogy Jászjákóhalmán az év folyamán számos esetben mozgósítják a lakosságot a közeli város, Jászberény különböző politikai tömegmegmozdulásaira, míg ez Tiszaroff esetében — földrajzi fekvéséből következően — hiányzik. Feltűnő ugyanakkor, hogy 1945 első felének legnagyobb szabású, s elsődlegesen épp a községek lakosságát érintő akcióról, a földosztásról, a dolog jelentőségéhez képest viszonylag kevés a dobolás útján közölt híradás. A korabeli közélet sajátosságai is tükröződnek alkalmanként a dobolási könyvben. Ezek közül érdemes megemlíteni, hogy a működő pártok tagjává „beiratkozással" válhatott valaki. A gazdasági életbe beszüremlő ideologikus megközelítés talán első jelének is felfogható az a hír, amely a parasztság kölesmagvetésre buzdító felhívását azzal zárja, hogy „a munkásosztály érdekei ellen vét az, aki hanyagságból elmulasztja a kölesmag vetését". De találkozunk ellenkező előjelű példával is, amikor kifejezetten politikai jellegű intézkedésbe integráltak a magánszférába tartozó momentumot is. Ilyeneket a helybeli közalkalmazottak igazolási eljárásának kidobolása során tapasztalhatunk. Ezek szerint a lakossági bejelentésre, vagy tanúskodásra szóló felhívásoknál nem csupán azt tekintették kritériumnak, hogy a közalkalmazott korábbi működése — a rendelet ismertetett passzusa értelmében — „a magyar nép érdekeit sértette-e", hanem azok jelentkezését is várták, akiknek az igazolás alatt álló közalkalmazottal szemben „valami panasza van". További értéke a közzétett anyagnak, hogy bár elsődlegesen a meginduló társadalmi-politikai átalakulás helyi mindennapjainak történéseibe nyújt bepillantást — a már érintett közellátási gondokon túlmenően —, további, az egész ország korabeli helyzetét tükröző híradásokat is magában foglal. Ezt leginkább az adózással kapcsolatos „hírek" érzékeltetik. Míg korábban arról értesült a helyi társadalom, hogy .,újjáépítési költségek címén" a megelőző évihez képest egyharmadával növelték az 1945. évi adóját, július közepén — a jóvátételi kötelezettségek esedékes részét előteremtendő — már arra hívták fel a lakosságot, hogy „a múlt évi adókivetésének kétszeresét haladéktalanul fizesse be a folyó évi adó [első] felére eső adó címén, mivel az adó előre láthatólag a múlt évi négyszerese lesz". Ezzel összefüggésben azután az sem véletlen, hogy az év második felében észrevehetően sűrűsödtek a dobolási hírekben az adóhátralékban levőknek szóló, egyre szigorúbb hangnemben íródott fizetési felhívások. Ha a recenzens a kötet kapcsán — s a fentieknek látszólag talán ellentmondva —, összegzésképpen azt állapítja meg, hogy mégis csak fél szívvel tud örülni, az nem a kötetben foglaltakra vonatkozik, hanem arra, ami már a habent sua fata libelli kérdéskörébe tartozik. Bármennyire becsülendő is a Szolnok Megyei Levéltár erőfeszítése, hogy a megye felszabadulás utáni történetét közkinccsé tegye — hadd utaljak itt csak a néhány évvel korábban szintén e levéltár által gondozott, „Somlyai Magda: Történelemformáló hétköznapok Jász-NagykunSzolnok vármegyében (A népi demokratikus átalakulás kezdetei 1944—1945)" c. kötet visszhangtalanságára — félő, hogy a most ismertetett kiadvány kis példányszáma, árazatlansága, azaz a könyvkereskedelmi terjesztésből való kimaradása következtében, összes értéke ellenére is osztozni kényszerül a csak szűk körben ismertté váló „helyi" kiadványok sorsában. Gyarmati György 35