Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - MÉRLEG - Gyarmati György: "Közhírré tétetik..." Jászjákóhalma és Tiszaroff községek dobolási könyve az 1944–1945-ös évekből. [Szolnok], 1985. / 83–85. o.

ként, de természetesen már akkor is némi pénz ellenében —, amelyek a község lakosságának gazdasági tevékenységét, társadalmi-kulturális életét, vagy akár más — mai kifejezéssel szolgáltatói — szükségkielégítését érintették. S mivel minden kikiáltott hírt rögzíteni kellett a községházán őrzött dobolási könyvben, az évtizedek során olyan gazdag és napra datált krónikája állt össze a helyi társadalom életének — még ha csak „kommüniké" formájában is —, mely érdemének megfelelő hasznosítás esetén a helytörténetírás egyik fontos forrásanyaga lehetne. A Tóth Tibor által közzétett anyag értékét két további szempont is növeli. Egyrészt az, hogy 1944—1945 fordulójáról, egy olyan időszakról szolgáltat írásbeli dokumentumokat, mely — a rendszerváltozással összefüggő — felbomlóban levő régi és a még csak formálódóban levő új igazgatás hivatali gyakorlata, azaz a rendszertelen irattermelés és -megőrzés következtében bizonyos területeken meglehetősen forráshiányos periódus, ami a másodlagos jelentőségű iratok értékét Ts növeli. Másrészt az szól a közölt dobolási könyvek mellett, hogy, még ha csak rövid periódusról is, de kompakt, folyamatos és datált iratsort ad közre, s így — az elmúlt évtizedben a forrásokból publikált „szemelvényekhez" képest — sokkal inkább elemezhetővé teszi magát a forrástípust is. A korfeltáró, széles körű történeti megismerés számára természetesen ez a forrástípus is csak más anyagokkal való összevetésben használható igazán. Nem érdektelen ugyanakkor az sem, hogy egy ilyen kompakt forráscsoportban miként közvetítődnek az államhatalom elvárásai, illetve a helyi társadalom életmegnyilvánulásai. Jászjákóhalma felszabadulása, illetve az, hogy a község nem lehetett elhúzódó harcok színtere, megállapítható abból, hogy míg egy 1944. november eleji napon azt tették közhírré, hogy egy, a falu közelében leszakadt híd rendbehozására a helyi német parancsnokság „az összes munkabíró férfiakat" kirendelte, addig két nappal később már azt dobolta ki a kisbíró, hogy „ma délután 2 órára az orosz katonaság részére 5 disznó, 50 q burgonya és 100 drb tyúkra van szükség, valamint 15 üveg savanyúságra. Fentiek átvétele fizetés ellenében történik a Fránkl-féle telepen." A következő téli hónapok hírei alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyik — még a háborús állapotokkal összefüggésben — a különböző katonai vonatkozású rendelkezések; a község, illetve környékén található fegyverek kötelező beszolgáltatásáról, a fel nem robbant szerkezetek jelentéséről; az esetleg fellelhető elesettek temetéséről; a hazatérő katona viseltek, illetve a községben tartózkodó idegenek jelentkezési kötelezettségéről, a közszállítási kötelezettségekből eredő gépjármű- és igaerő-felmérésről; véradásra való felhívásról, illetve az éjszakai elsötetítési kötelezettség érvényben maradásáról. A helybéli közérdekű hírek másik típusa a mindennapi élet normalizálására irányuló erőfeszítések első eredményeiről tudósít, amit a pékség, a malom újbóli üzemeléséről, az üzletek megnyitásáról, az egészségügyi felvilágosítás és orvosi ellátás megszervezéséről, vagy éppen az esedékes adórészletek befizetésére való felhívásról szóló tudósítások jeleznek. Noha az infláció felgyorsulása inkább csak az év második felében lesz majd érzékelhető, a pénz értékének relativizálódása — természetesen a korabeli közellátási problémákból következően — már 1945 elejétől tapasztalható, amikor is különböző iparcikkek, szolgáltatások élelmiszerrel való megfizetésére hívják fel a lakosságot. Erre vonatkozóan a „legszebb" példa a másik község, Tiszaroff dobolási könyvében olvasható, ahol a községi elöljáróság arról tájékoztatja a lakosságot, hogy a falu szénszükségletét biztosítandó egy bányával kötött „üzlet" alapján, egy mázsa szénnek mi a „piaci" értéke különböző élelmiszerfajtákból. A tavaszi hónapoktól kezdődően szaporodnak meg és válnak mind gyakoribbá a kidobolt hírek között az év folyamán, a politikai élet helyi szerveződé84