Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - MÉRLEG - Gyarmati György: "Közhírré tétetik..." Jászjákóhalma és Tiszaroff községek dobolási könyve az 1944–1945-ös évekből. [Szolnok], 1985. / 83–85. o.

ebben a vonatkozásban is kiemeli a kötetet a dokumentumgyűjtemények sorából. Végére hagytam azt, amit egész mondanivalómban talán legfontosabbnak tartok. Napjainkban ugrásszerűen megnövekedett az érdeklődés a történettudomány iránt az ún. átlagos olvasók széles körében is. Növekedőben van a kezdő kutatók tábora is. Jogos tehát az igény, hogy a szigorú tudományosság betartása mellett, olyan publikációk kerüljenek ki a szakemberek kezéből, melyeket nem csupán tudományos kutatásra, hanem a szélesebb olvasói igény kielégítésére is fel lehet használni. A szerző munkássága mindkét követelménynek messzemenően megfelel. Az átlagos olvasót legfeljebb a szemelvények napjainkban már szokatlan nyelvezete zavarja. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Nógrád Megyei Levéltár e kötet közreadásával újabb értékes darabbal gazdagította a levéltári kiadványok egyre hoszszabb és jelentős sorát. Várnai Tamás Közhírré tétetik... Jászjákóhalma és Tiszaroff községek dobolási könyve az 1944—1945-ös évekből Közzéteszi: Tóth Tibor Szolnok Megyei Levéltár, 1985. Soksz. 190 pag. Ha a recenzens azzal kezdi az ismertetést, hogy az adott szakterületen „hézagpótló" munkát ajánl a Tisztelt Olvasó figyelmébe, az inkább „gyanús", semmint továbbolvasasra serkentő. Ha csak nem ezen olvasáspszichológiai momentumot is. bekalkulálva számít arra. hogy a folyóiratot böngésző olvasó nem lapoz tovább. S ha mindezek után még azt is hozzá meri tenni, hogy unikumnak tartja a szóban forgó kiadványt, akkor még inkább össze kell szednie érveit ahhoz, hogy a jelenkor-történeti munkákat — vagy akár forráspublikációkat — túl nagy becsben nem tartó „szakmát" meg tudja győzni állításának megalapozottságáról. A kötetet több tényező együttesen teszi egyedivé. Egyrészt a forrástípus. A polgári kori közigazgatás szervezetében a kisbíró, mint a község bírája alá rendelt „kikiáltó" az adott település meghatározott pontjain a környező utcák lakosait hangos dobolással összehíva ismertette a helyi vagy a felsőbb hatóságtól származó direktívákat. Ez az aktus gyakorlatilag az állampolgár első fokú érintkezését jelentette az „államhatalommal". Ez a hírközlési mód ugyanakkor a sajtó, a rádió fokozatos elterjedése és az analfabétizmus csökkenése ellenére azért volt hasznosíthatóbb, mivel ezen híranyagból az is kiderült, hogy mi az, ami őt közvetlenül is érinti. Ugyancsak dobolás útján „adatott tudtára mindenkinek" a magánszemélyek megannyi közlése is — a mai apróhirdetések elődje-83