Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - MÉRLEG - Várnai Tamás: Madách Imre – Dokumentumok... Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból. Salgótarján, 1984. / 81–83. o.

kiadvány mellett — Szabó Béla 38 Madách-dokumentumot tartalmazó kiadványt tett közzé. Leblancné Kelemen Mária mostani összeállítása már 293 dokumentumot tartalmaz, és nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is új szakaszt nyit a Madách-kutatás történetében. A szerző a közzétett dokumentumokat 3 időrendi csoportba sorolta. Az első 1816—1834-ig tartó szakasz, idős Madách Imre halálával zárul. E forráscsoportban főként a költő nagyapjára, édesapjára és édesanyjára vonatkozó adatokat találunk. A Madách család jelentékeny gazdasági gondokkal küszködik. A tekintélyesnek mondható birtok meglehetősen szétszórt, korszerűsítése csak elkezdődik, a gazdasági gondok következtében eléggé gyakori a pereskedés és a családnak a jobbágyokkal való összeütközése. Minden bizonnyal e problémák következménye is, hogy a család tagjainak érdeklődése az új világ felé fordult. Ebben a miliőben születik a költő, akinek életét szintén végigkísérik a birtokkal együtt örökölt problémák, egyéniségét azután korának ismérvei, családi életének alakulása és betegsége formálja. Madách közéleti szereplését a második és legterjedelmesebb forráscsoport mutatja be. A közéleti szereplés puszta ténye még nem sokat mond, hiszen ez a nemesi családokban általánosan elterjedt szokás volt. Madách közéleti pályafutására az ajellemző, hogy kitartott a reformkorban felszínre tört eszmék mellett, és küzdött a magyar liberális nemesség gyakori dilemmáival is. A szerző által publikált szemelvények meggyőzően bizonyítják, hogy a közhiedelemmel ellentétben ,,Madách Imre a szabadságharc első napjaitól kezdve becsületesen helyt állt a függetlenségi harc különösen nehéz pontján". Madách szinte élete utolsó napjáig küzdő és bízva bízó ember maradt annak ellenére, hogy családi élete tragikusan alakult; az önkényuralom idején üldöztetést és fogságot kellett szenvednie, és súlyos betegsége is egyre jobban elhatalmasodott rajta. A harmadik forráscsoport „Madách Imre utóélete" alcímet viseli. E forráscsoport azokat a dokumentumokat tartalmazza, melyek szorosan kapcsolódnak az előző témakörhöz és az 1864 előtti időszakba nyúlnak vissza. Jelentékeny értéke a kötetnek, hogy Madách szereplésén túlmenően, Nógrád megye korabeli közéleti viszonyaiba is betekintést enged. Jól tükröződik benne a kor, a társadalom, a közéleti személyiség és az alkotó szoros egybefonódása. E kötettel kapcsolatban is ügyelnünk kell arra, hogy a mű — Madách esetéhez hasonlóan — ne árnyékolja be az alkotót. Ezért kell mindenképpen szólni a már említett dolgok mellett a kötet megszületésének közvetlenebb körülményeiről is. A kötet megtervezésében komoly szerepe volt a korán elhunyt kitűnő szakembernek, Schneider Miklósnak. A megtervezés mellett ő fordította magyarra a kötetben előforduló idegen nyelvű szemelvények jelentékeny részét. Maga a kötet és a benne testet öltő kimagasló szakmai munka Leblancné Kelemen Mária érdeme. A szerző éveken át tanulmányozta a Madách-kutatás problémájával foglalkozó, a kötetben is felsorolt tekintélyes mennyiségű szakirodalmat, s emelte ki a levéltári fondokból a legszemléletesebb és legérzékletesebb darabokat. Külön figyelmet érdemelnek a kötet használatát megkönnyítő segédletek. A szerző megmagyarázza a dokumentumban előforduló idegen vagy kevésbé ismert magyar nyelvű kifejezéseket. A színvonalas bevezető és az egyes szemelvényekhez kapcsolódó jegyzetapparátus szinte minden előforduló személyre és eseményre alapos és részletes magyarázatokkal szolgál. A szerző munkája 82