Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: Jegyzetek az NSZK-ban tartott levéltári napokról: 1985. október 7–9., Hannover / 77–79. o.

Jegyzetek az NSZK-ban tartott levéltári napokról (1985. október 7—9. Hannover) A hét szekcióban lezajlott megbeszélések tárgya „Ésszerűsítés a levéltárügyben. Lehetőségek és korlátok" volt. A vitákhoz az indítékot a X. világkongresszus tárgyalásai és döntése, valamint az irattermelésben és a levéltárak iránt megnyilvánult kutatói igényekben végbement változások adták. Minden hozzászóló egyértelműen leszögezte: a korszerűsítés megköveteli a modernizálást. Bizonyították: a modernizálás nem elsősorban pénzügyi, anyagi kérdés, hanem a felfogásban követel előrelépést. Elöljáróban hozzá kell tennem, az előzményeket ismerve tudtam, hogy a témaválasztást és a kérdésekre adott válasz megfogalmazását kemény viták, sőt csatározások előzték meg. Ezekben a nagyon is kötelező sürgető szót a modernizálásra a „modernül" dolgozó irattermelők, azaz a fenntartók, valamint a sokféle szakmából toborzódó és korszerű nyilvántartással rendelkező könyvtárakhoz, dokumentációhoz szokott kutatók mondták ki. így nyilatkozott a levéltárosok és helytörténészek együttes kongresszusát megnyitó beszédében dr. Möcklinghof, a vendéglátó Alsó-Szászország igazgatásáért felelős miniszter is. Üjra előtérbe kerültek a levéltárügyet manapság világszerte leginkább foglalkoztató gondok: a nyilvántartás tömegessé válása és az általunk adható információ effektivitása közti ellentmondás; az igazgatás, tervezés által megkövetelt teljes gépi adatszolgáltatás és az állampolgárok jogainak védelme; gépesítés és munkaerő-foglalkoztatás. Egyszóval: a növekvő feladatok és a korlátozott lehetőségek közti feszülő ellentét. A felszólalt kollégák számításokkal igazolták, hogy a tömeges napi fontosságú és történeti értékű anyag feldolgozásának egyetlen ésszerű eszköze a számítógép. Mert csak ez képes egyszerűsíteni a munkafolyamatokat. Tapasztalatokkal bizonyították: a számítógép nem vesz el munkahelyeket, hanem kibővítheti, biztonságosabbá, körültekintőbbé, összehasonlíthatóbbá teszi a nyilvántartást, átalakítja azt. Kiemelt hangsúlyt kapott a forráskiadás egységesítésére vonatkozó javaslat, részben a színvonal emelésének okán, részben a kiadványok használhatóságának érdekében. Kétségkívül ennek a javaslatnak hátterében is meghúzódott a takarékossági szempont, nevezetesen az, hogy a sok kiadott könyv értéke és „tartóssága" növekedjék. Első lépésben legalább tartományonként egységes publikációs szabályzatot kértek. A helytörténészek, akiknek száma egyre gyarapodik, s akiknek tudása, ezzel szakértelme is nő, sürgették, hogy a visszaemlékezések mellé zárkózzék fel a közelmúltat is bemutató, racionális következtetésekre alapot szolgáltatni képes forráskiadás. Az 1985 folyamán a Bundestag elé kerülő levéltári törvény tervezetére nagy figyelmet fordítottak a tanácskozás résztvevői. Igaz, érdembeli javaslatokat a 77