Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: Jegyzetek az NSZK-ban tartott levéltári napokról: 1985. október 7–9., Hannover / 77–79. o.

levéltárosok alig tettek, inkább a törvény megjelenésének jelentőségét méltatták, s egyúttal már az alkalmazás részletkérdéseit boncolgatták. Szép hagyomány, hogy az NSZK levéltárosai — egyébként igen szerény körülmények között rendezett találkozóikra — meghívják más európai országok képviselőit, sőt ezúttal a levéltáros szövetségek tanácsának vezetőségét is. A meghívottak részt vettek a közgyűlés munkájában. Többek között beszámolót hallottunk a gazdasági levéltári munka korszerűsítésének svéd tapasztalatairól, a genfi kanton igazgatási és levéltári rendszerének egységesítéséről, a nancy-i levéltárban kéziszámítógéppel készült leltárról. A Nemzetközi Levéltári Tanács üdvözletét a Végrehajtó Bizottság nevében annak soros elnöke, Hans Booms professzor tolmácsolta. Megállapította, hogy az elmúlt esztendő tapasztalatai igazolták a X. kongresszus témaválasztásának időszerűségét (ésszerűsítés, menedzsermódszerek bevezetésének lehetőségei a levéltári munkában, nyitás a fejlődő országok felé, szervezeti újítások). Elégtétellel nyugtázta, hogy a nemzetközi levéltári szervezet már behálózza a világot, 120 nemzeti levéltár tartozik a tagjai közé. Nemzetközi feladatának tekinti a sokoldalú szakmai konzultációt; a levéltárügy modernizálását, ennek keretében az új technika mértéktartó bekapcsolását; levéltár és a közönség kapcsolatainak ápolását: mindehhez rendszer kiépítését és oktatási tananyag kidolgozását, egyes földrajzi régiók támogatását. Franz Eckart professzor, az egyletek szövetségének elnöke „Hagyomány és innováció" címmel jövőbe mutató és gondolatilag is míves bevezetőt tartott, sokfelől felvillantva a levéltár Janus-arcát. A számítógéppel folytatott munkát a most keletkező történelem szerves részének ábrázolta, a levéltárosokat — éppen mint a történelmi emlékek őrzőit — ennek megértésére, megszeretésére és hasznosítására szólította fel. Előadása a számítógépes munka négy területét elemezte: a) tennivalókat a számítógépen keletkezett új dokumentáció terén, b) a számítógépek közvetítésével kialakítható, sokoldalúan hasznosítható információs rendszer készítését, c) a proveniencia elven alapuló levéltári rendszernek más tematikus dokumentációs rendszerekhez közelítését, a kombinálás lehetőségeit (könyvtár, múzeum, terv- és térképtár stb.), d) művelődéspolitikai lehetőségeket arra vonatkozóan, hogy a mai rohanó világban oly fontos hagyományőrzés terén miként képes az újfajta adatfeltárás és -feldolgozás megtermékenyíteni a történeti gondolkodást. Szólt a levéltárosnak múltat jövővel összekötő funkciója kapcsán az iskola és a levéltárak viszonyáról. Sőt, mi több, az előadó a hagyományos levéltár— iskola kapcsolatot is a számítógépek szempontjából világította meg. Joggal kérdezte: vajon akkor, amikor az iskolában a számítógéppel való munkálkodás tananyag — meg lehet-e követelni az onnan kikerülő, vagy éppen a történelem iránt érdeklődő fiataloktól, hogy ne használják a korszerű eszközöket, hanem újként, pótlólagosan sajátítsanak el „valami mást", csupán azért, mert nekünk ez tűnik természetesnek és mainak. A francia és angol felszólalók pozitív tapasztalatokról számoltak be, amelyek során a matematikát, számítógépet kedvelők között nőtt a történeti érdeklődés, sőt maguk a diákok irányították a figyelmet új történeti összefüggésekre. Legtöbben a tömeges irattermelés levéltári feldolgozására követeltek új innovációs kezdeményezéseket. Abban a hozzászólók megegyeztek, hogy nem lehet az újítási kísérletet „egy lapra" feltenni. A számítógép egyedül nem oldhatja meg a rendezés, nyilvántartás, informálás feladatait. Az átmeneti levéltárak divatja is múlóban van. Hasznos, de egyedül az sem megoldás. A tezaurusok bevezetése nem abszolutizálható. Mindhárom módszer azonban beiktatható a levéltári munka rendszerébe, ha a tervezés tengelyébe a levéltárak hagyományőrző és hagyományteremtő funkcióját állítják. Kiszámították: az 78