Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - Egey Tibor: Román János (1921–1986) / 107–108. o.

ROMÁN JÁNOS (1921—1986) Szomorúak lettünk, miikor megkaptuk a hírt, hogy kollégánk, kedves barátunk, Román János, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, sárospataki öregdiák immár nincsen többé. Megdöbbenve forgaittuk a gyászjelentést, megtudva belőle, hogy áldozatos, munkás élete szeptember 8-án ért véget. Korunk betegsége, a sejteket emésztő gyilkos kór gyűrte le őt is. Utolsó útjára családja, megyéje, volt iskolája kísérte el Miskolcon, szeptember 12-én a szentpéteri-kapui temetőbe. Földműves családból született 1921. március 7-én a Zemplén megyei Gesztely községben. A gimnáziumot Sárospatakon végezte el, ugyanitt 1939—1943 között a református teológiai akadémia hallgatója volt. 1944-ben a pataki kolilégium szeniorává választották, s mint szenior a főiskola könyvtárában az alkönyvtárosi teendőket is ellátta. A negyvenes évek közepén Karosán, Tiszakarádon, Sárospatakon és Szerencsen volt gyakorló segédlelkész. 1947. január l-jén a sárospataki kollégium adattárához került, ahol a néprajzi, szociográfiai és a helytörténeti iratanyag rendezését végezte. 1950 szeptemberében átvette a sárospataki református egyházkerületi tudományos gyűjtemények levéltárának gondozását. Itt dolgozott egészen 1965. áprilisáig. Ekkor került áthelyezéssel Miskolcra, a Miskolci Állami Levéltárhoz. Ott rövidesen vezetőhelyettesi, majd 1965-ben igazgatói megbízást kapott. A levéltárák tanácsi kezelésbe kerülése után, 1968-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár élére az illetékes megyei tanács őt nevezte ki. Innen ment nyugdíjba 1981-ben. Tudományos és közéleti tevékenysége gazdag és eredményes volt. Országos lapokban jelentek meg írásai, évkönyvekben láttak napvilágot nagyobb dolgozatai, s önálló kötetei adnak számot folyamatos és állandó történetírói munkásságáról. A sárospataki évek alatt születtek meg első, jelentős forrásfeltáró, forrásközlő publikációi az iskolaváros település- és építészettörténetéről, szőlőműveléséről, halászatáról. Megírta a kollégium épületének történetét, az egykor híres helyi kerámia- és a malomkőbányászat históriáját. A Miskolcon eltöltött esztendők alatt teljesedett ki munkássága. Feldolgozta és közzétette Borsod, Abaúj és Zemplén megyék XVI—

XVII. századi, a gazdaságra, a társadalomra és a művelődésre vonatkozó számos forrását. Különös szeretettel gondozta a Tanácsköztársaság helyi történetének és a borsodi munkásmozgalom történetének forráskiadásait. Egyik megszervezője és szerkesztője volt a Borsodi Levéltári Évkönyv és a Borsodi Levéltári Füzetek című sorozatoknak. Publikációs tevékenységének, örökségének számbavétele az ő esetében is az utódok feladata lett. Aktív tagja volt a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportjának, a TITszervezet történelmi szakosztályának, a népfront honismereti bizottságának. 107