Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - Egey Tibor: Román János (1921–1986) / 107–108. o.

Szerette a csendet, a vizek világát, s ha megtehette, szívesen időzött horgásztanyáján. Kortársaival együtt neki is az a sors adatott, hogy kimunkálója legyen az új levéltári őrzési, nyilvántartási rendszernek, és hogy azt a nehéz feltételek ellenére a gyakorlatban is bevezesse. Sikerrel felelt meg ennek is. Még megérhette, hogy ha nem is álmainak megfelelően, de szeretett intézménye új, jobb helyre költözött. Szinte az utolsó napokig visszajárt dolgozni oda, a kutatóterem állandó vendégeként. Az országos értekezleteiken, ha felszólalt, mindig a levéltári, irattári fegyelem, a levéltárosképzés minősége érdekében emelt szót. Államunk, társadalmunk munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el: 1974ben a Szocialista Kultúáért, 1977^ben a Szabó Ervin Emlékérem, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozatának lett a birtokosa. A szeptember 22-én Mályiban megtartott levéltár-igazgatói értekezleten a hazai levéltáros társadalom nevében és képviseletében a minisztérium főosztályvezetője méltatta munkásságát. Néma főhajtással adózott emlékének az igazgatói kar. Élete a szó eredeti és átvitt értelmében is szolgálat volt. Tudjuk, az emlékezők fogytával, az idő múlásával a ma még eleven köztünk élő alakja velünk együtt tűnik a távoli messzeségbe. De maradandó értéket hordozó munkái változatlan erővel szolgálják majd levéltárügyünket, történettudományunkat. Egey Tibor HELYREIGAZÍTÁS A Levéltári Szemle 1986. 3. számának 108. lapján Kársai Elek nekrológjába sajnálatos hiba csúszott. Az alulról számított harmadik bekezdés szövege helyesen így hangzik: „Mindvégig tevékeny, műfajt teremtő külső munkatársa volt a Rádió tudományos rovatának. Közben futotta erejéből, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen oktasson." A hibáért a szerző és olvasóink megértő elnézését kérjük! 108