Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - Jancsó Éva: Tanácskozás a vállalati iratokról: beszámoló a MKE Levéltári Szekciója 1986. augusztusi üléséről / 81–86. o.

szerű kiadványokat készített, de a vas- és fémipari vállalatok iratairól van már repertóriuma Budapest Főváros Levéltárának is. A vállalati iratanyaggal kapcsolatos, szerteágazó kérdéskörből a szekcióülés négy fő témát emelt ki: — a vállalatok jogi helyzetének alakulása az utóbbi évtizedekben és jelenlegi alá-fölé rendeltségi viszonyaik, — az iratok átvételével és rendezésével kapcsolatos kérdések, — a vállalati iratanyag levéltári segédletei, — az iratok hasznosítása az üzemtörténeti és helytörténeti kutatásokban. Az első előadást Klonkai László, a KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese tartotta, aki az első témakörben az iparvállalatok helyzetével foglalkozott. Röviden ismertette a KSH adatgyűjtő tevékenységét, kiemelve, hogy mennyi a bizonytalanság az ipari és egyéb szervezeteik elhatárolását illetően. Adatokat gyűjteni ugyanis csak szervezetektől lehet, ezek a szervezetek azonban különböző (ipari és nem ipari) tevékenységet is folytathatnak. A KSH a szervezeteket fő tevékenységük alapján népgazdasági ágaikba sorolja be, és csak lényeges változások esetén hajt végre módosítást. Jogi szabályozás dönti el, mit tekintenek szervezetnek, milyen csoportjaik vannak, hogyan keletkeznek, változnak szűnnek meg, mik jogosultságaik, kötelezettségeik. Magyarországon önálló gazdálkodó egységnek tekintik azokat a szervezeteket, amelyek — élén szerződéskötésre feljogosított vezető áll; — tevékenységük eredményeiről mérleget készítenek; — az MNB-nél (Állami Fejlesztési Banknál, OTP-nél) önálló elszámolási számlát vezetnek. A KSH a vállalatok nyilvántartására számjeleket alkalmaz. Ezek első eleme a szakágazat, második a tulajdonforma; ezt követi a felügyelet, területi elhelyezkedés meghatározása, végül a gazdálkodási (vállalatvezetési) forma jelölése. Tulajdonforma szerint a mai vállalatok szocialista, magán és külföldi tulajdonban lehetnek, utóbbiakból 1986-ban 21 működött. A szocialista vállalatoknál megkülönböztetjük az állami és szövetkezeti vállalatokat; köztük az államiak állhatnak minisztériumi és tanácsi felügyelet alatt. A felsorolt összetevők közül a gazdálkodási, vállalatvezetési forma nemcsak azért lényeges, mert a felszínen jelenik meg, hanem azért is, mert a szocialista gazdaságirányítási rendszerben az irányítási formáknak nagy szerepük van. Az 1950-es években a felülről történő, direkt irányításra törekedtek (minisztérium, iparigazgatóság, vállalat), amelynek szervezeti formája a centralizáció volt. Ez jellemezte még az 1963-as átszervezést is, amikor újabb öszszevonásokra került sor. Az iparigazgatóságokat ugyan megszüntették, helyettük vállalati formában működő trösztök jöttek létre, de hasonlóan középirányítói funkciókat láttak el. Az 1980-as évektől a különféle világgazdasági gondok következtében törekedtek a vállalatok önállóságának növelésére, a tevékenységi korlátok feloldására, amelynek fő eszköze a decentralizálás lett: a nagyvállalatokat szétbontották, a trösztök nagy része megszűnt. Az ipar területén a legfontosabb szervezeti forma ma is a vállalat és szövetkezet. A vállalatok irányítása történhet államigazgatási formában, vállalati tanács, illetve közgyűlés útján. 1986-ban összesen 8 tröszt működött, amelyek 128 vállalat tevékenységét fogták össze. A megszűnt trösztök és nagyvállalatok helyett egy sor területen egyesülések alakultak, amelyek elvileg csak képviseleti feladatokat látnak el. Egy vagy több vállalat, a sajátjától eltérő, meghatározott tevékenységre leányvállalatot alapíhat; ezek létrehozásához, a vezető kinevezéséhez, visszahívásához a főhatóság engedélye nem szükséges. Ipari te82