Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - Jancsó Éva: Tanácskozás a vállalati iratokról: beszámoló a MKE Levéltári Szekciója 1986. augusztusi üléséről / 81–86. o.

Tanácskozás a vállalati iratokról Beszámoló a MKE levéltári szekciója 1986. augusztusi üléséről. 1986. augusztus 13—15-én került sor Békés megyében a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 18. vándorgyűlésére, melynek keretében a Levéltári Szekció augusztus 14-én, Gyulán tartotta tanácskozását. A program a vállalati iratanyag kezelésével kapcsolatos kérdések megbeszélése volt. A téma felvetését két évvel ezelőtt a Vas Megyei Levéltár munkatársai javasolták, de felajánlották segítségüket az előkészítésben az Űj Magyar Központi Levéltár munkatársai is. A tanácskozást Dóka Klára, a Levéltári Szekció titkára nyitotta meg, aki röviden áttekintette a vállalati iratanyag helyzetét a levéltárakban, vázolta a régebbi és újabb vállalati fondok átvétele, rendezése, kutatása során jelentkező gondokat. Elmondta, hogy a tárgyalt iratanyag a levéltári gyűjtemények „fiatalabb" részei közé tartozik, hiszen ilyen iratokat a levéltárak csak 1950 után gyűjthettek. Az OL, BFL, UMKL és a megyei levéltárak egyaránt tekintélyes mennyiségű vállalati iratot vettek át az 'irattárakból és sok esetben egymástól, mivel 1950 óta a vállalati iratok átvételében illetékes levéltárak gyűjtőkörét ötször (1953, 1962, 1969, 1975, 1981) módosították. Végleges megoldás néhány vonatkozásban még mindig nem született. Utalt arra, hogy a vállalatok jelenlegi iratkezelésével a szekció az 1982-es miskolci vándorgyűlésen foglalkozott. Irattárosok és levéltárosok referátumaiból itt világosan kiderült, hogy az 1969. évi levéltári törvényt követő szabályozásnak milyen eredményei voltak, illetőleg hogyan mondott csődöt a korszerűnek tekintett tételszámos iratkezelés bevezetése, ha nem találkozott a vállalati működésnek, az évszázados tapasztalatnak megfelelő ügyviteli gyakorlattal. Hangsúlyozta, hogy a gyűjtőterületi problémák tükröződnek a belső levéltári munkában is. Rendezéskor azonnal felmerül a fond- és állagképzés tisztázatlanságának kérdése. Gondot okozhat az, érdemes-e a vállalatok szervezeti egységeinek megfelelően kibontani az állagokat, ini történjók a jogelődök kis mennyiségű irataival, nyissunk-e új fondót, ha a szervezeti egység jogállása megváltozott, érdemes-e nagyobb egységekbe („levéltárakba") összehozni a nagyobb vállalatok, jogelődjeik és leányvállalataik iratanyagát, vállalva a szerves összefüggések kiderítésére fordítandó többletkutatást. Külön téma a selejtezés kérdése. Még az új iratkezelési szabályzatok betartása esetén is sok felesleges irat kerül a levéltárakba, így a selejtezés folytonos feladattá válik. Kiemelte, hogy a vállalati iratokat kezelő levéltárosok fontos feladata jó segédletek készítése. Első kérdés annak eldöntése, hogy a sok átszervezés után mely vállalat anyaga melyik levéltárban található. Ezzel kapcsolatban évek óta tervezik az országos vállalati iratkataszter összeállítását, ami majd eligazítást fog nyújtani. A vállalati iratok jellege miatt leginkább a repertóriumok segítik a kutatók munkáját, amelyekből a Magyar Országos Levéltár minta81