Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - MÉRLEG - Eperjessy Géza: Bevezetés a források ismeretébe és a forráselemzésbe. Bp., 1985. / 73–74. o.

Bevezetés a források ismeretébe és a forráselemzésbe Összeállította dr. Unger Mátyás egyetemi tanár. A történeti forrásokat gyűjtő és őrző tudományos intézményekről szóló rész dr. Bak Borbála egyetemi adjunktus munkája. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1985. 144 pag. Bizonyára van valami szimbolikus jelentősége annak, hogy a kiváló történész és a nem kevésbé kiváló pedagógus utolsó, sajnos immár posztumusz munkája — életművének tekintélyes részéhez hasonlóan — módszertani tárgyú. Az Országos Pedagógiai Intézet kiadványai sarában a „Tanulmányok a történelemtanítás módszertanához" című sorozat (szerk. dr. Horányi István) 1. kötetként jelent ímeg Unger Mátyás e munkája, amelyet főként a középiskolai történelemtanárok forgathatnak haszonnal. E módszertani segédkönyv (amely a belső oldalán a „Bevezetés a történelemtanítás módszertanához" címet viseli) három fő részből áll. Az első rész a történeti forrásokkal és az azokat őrző intézményekkel kapcsolatos legalapvetőbb ismereteket tartalmazza. Bak B. megemlíti itt a legfontosabb országos múzeumokat, hivatkozik a megyei, továbbá a táj- és helytörténeti múzeumokra, ill. néhány egyházi gyűjteményre; a könyvtárak iközött a közművelődési, az iskolai, a felsőoktatási könyvtáraikra, az Országos Széchényi Könyvtárra mint nemzeti könyvtárra, ezenkívül a szakkönyvtárakra (pl. az MTA könyvtárára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központjára, az Országgyűlési Könyvtárra). A terjedelem adta keretek (között foglalkozik a levéltárakkal, mindenekelőtt az országos hatáskörű levéltárakkal (a Magyar Országos Levéltárral és annak osztályaival, valamint az Üj Magyar Központi Levéltárral, az MTA Levéltárával, a Szakszervezetek Központi Levéltárával és az egyháza levéltárakkal. A munka harmadik részében — e részt kívánom először érinteni — a fontosabb forrástípusokból találunk jól sikerült, elsősorban pedagógiai szempontú válogatást. így az oklevelek közül kettőt (a dömösi prépostság 1138. évi okleveléből részleteket és az 1333. évi csütörtökhelyi osztályos oklevél szövegét); az elbeszélő források közül rövid (Ajtonnyal kapcsolatos) szemelvényt a nagyobbik Gellért-legendából, Kőszeg 1532. évi ostromára vonatkozóan két részletet Dselalzade Musztafa munkájából és Istvánffy „A magyarok történetéből" c. művéből; leírást a hajdúk Bocskaihoz való csatlakozásáról (Sepsi Laczkó Máté Krónikájából); a memoárok, útleírások, naplók közül a kronológiai rendet tudatosan megváltoztatva először egy, az őszirózsás forradalommal kapcsolatos szemelvényt Garami Ernő memoárjából, továbbá egyet Bocatius kassai főbíró Buda és Pest látképét ismertető útleírásából és részleteket Széchenyi 1848. július 21-i, augusztus 25-i és szeptember 4-i naplóbejegyzéseiből. A törvények, rendeletek és statútumok közül, I. (Szent) István és I. (Szent) László, továbbá Kálmán törvényeiből olvashatunk ugyancsak jól kiválogatott cikkeket, továbbá szemelvényt Mária Terézia úrbéri rendeletéből, végül egy előbbinél közel száz évvel korábbi megyei statútum szövegét (Nógrád megye 1691. évi határozatát az állami és megyei adózásról). A sajtót, mint forrástí73