Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - MÉRLEG - Balázs Péter: Az egri főegyházmegye schematizmusai. Bp., 1984–1985. / 70–72. o.

utánpótlásáról, a török hódoltság korának missziós lelkipásztorkodásáról, majd külön-külön ismerteti a Jászkunság, Heves és Külső-Szolnok vármegye, Borsod vármegye, Szabolcs vármegye, végül a Hajdúság történetének azokat a főbb mozzanatait, amelyek az egyes plébániák történetének megértését elősegítik. Az összefoglaló részt az esperesi kerületek XVIII. századi újjáalakításáról, a II. József-féle állami plébániaszervezésről szóló fejezetek követik, majd statisztikai táblázatok zárják. Az egyes plébániák történetének áttekintése az egyházmegye szervezeti beosztását követi (főesperességek, ikerületek, plébániák). A szerző általában feltünteti a község nevének első okleveles megjelenését, ha a Váradi Regesztrumban szerepel, ottani elnevezését, valamint az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzéknek a községre vonatkozó adatait. Az oklevélpublikációk mellett alapvető forrásként került felhasználásra az Egri Érseki Levéltár 1804-ig terjedő ún. Archívum Vetus irategyüttese, amely a püspöki korszak egyházkormányzati iratait öleli fel. Ugyancsak feldolgozta a szerző a Visitationes canonicae iratanyagát (a legrégibb a Barkóczy-^féle egyházlátogatási jegyzőkönyv 17464301), amely az egyházi vonatkozású (a templom állapota, felszerelése, hitéleti, birtok- és jövedelemviszonyok, iskolaügy stb.) feljegyzések mellett köztörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű forrásanyag, s általában a kor társadalom-, népesség-, gazdaság- és művészettörténeti kutatásának is gazdag tárháza. Megtalálhatók a kötetben az Acta parochialia fondjának az egyes plébániák és helyi lelkészségek szervezésére, templomok, kápolnák, szobrok, paplakok építésére és karbantartására, a templom felszerelésére, harangok, orgonák és kegyszerek beszerzésére, a templomföldekre, plébániai javadalmakra, kántor- és harangozólak építésére, a kántor és a tanító felfogadására és javadalmára, a párbérekre, egyházi alapítványokra stb. vonatkozó adatai. A Protocolla consistorialia, vagyis az egyházkormányzati jegyzőkönyvek 1804 előtti, 14 megyére kiterjedő, s az egyház-, művészet- és művelődéstörténeti szempontból kiemelkedő fontosságú anyagának feldolgozása azért is külön említést érdemel, mert e kötetekhez nincsen segédlet, és csak lapról lapra való átnézéssel kutathatók. Ugyancsak bedolgozta a szerző az egri főkáptalan magánlevéltárából kigyűjtött adatokat is. A levéltári forrásokat kiegészítik a történeti feldolgozásokból nyert — kritikai elemzés útján újraértékelt — ténymegállapítások is. A kötethez mellékelt térkép egyik oldalán az egri egyházmegye 1799. évi, másik oldalán 1985-ben készült térképe található (az utóbbin külön kinagyítva Miskolc és Eger városrajza). Soós Imre kiemelkedő értékű munkával gyarapította hazai egyháztörténetírásunkat, s ezen keresztül a magyar történetírást. Ez a kötet egyúttal meggyőző bizonyíték arra is, hogy az anyagát jól ismerő, munkáját szívvel-lélekkel végző levéltáros szakember olyan alkotásra is képes, ami egész munkaiközösségnek is díszére válna. E kötetével Soós Imre modellt is adott arra, hogy a napjainkban örvendetesen megélénkülő és helyét kereső egyházmegyei történetírás milyen téma felé forduljon és milyen irategyüttesekre támaszkodva, milyen módszerekkel alkothat hézagpótló és időtálló feldolgozásokat. Egyúttal szeretnénk hinni, hogy a tudós szerző még egyéb kiadványokkal is megörvendeztet bennünket. Balázs Péter 72