Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Az UNESCO első nemzetközi levéltári statisztikája / 55–62. o.

A szakértői bizottság első ülését 1977. május 16—19-én Hágában tartotta. Elnöke a belga Carlos Wyffels, a NLT akkori főtitkára volt, tagjai pedig P. A. Alsberg (Izrael), F. B. Evans (USA, UNESCO), Ch. Kecskeméti (Francia­ország, NLT), Eric Keteaaar (a holland központi levéltár akkori osztályveze­tője, az ügy további intézője), Lorenzo Mannino (az olasz Levéltári Hivatal osztályvezető-helyettese), Jacques Staes (a francia levéltári főigazgatóság mun­katársa), Nicolas Vernicos (Görögország, az UNESCO statisztikai hivatalának munkatársa) és e sorok írója. Egy új — nem költségvetési alapú — vázlat alapján napi 6—7 órás tár­gyalás eredményeképpen megszületett az adatszolgáltatók körének és alcso­portjaiknak meghatározása, s megtörtént a levéltári állomány csoportosítása, valamint az állománnyal kapcsolatos raktározási, rendezési és segédletkészítési munkák tagolásának módja, mértékegységük megállapítása. A technikai (mik­rofilmezési, gyorsmásolási, restaurálási, könyvkötési, sokszorosítási) és a tájé­koztatási (látogatási, kutatási, felvilágosítási stb.) szolgálat, a kiadványok, va­lamint a költségvetési kiadások tekintetében néhány kérdés nyitva maradt azzal, hogy erre vonatkozóan az ügyintéző E. Ketelaar tegyen javaslatot. A hágai ülés eredményeit összefoglaló tervezetet a bizottság tagjai augusz­tusban véleményezték, majd az ülés végleges szövegű jelentése 1978 február­jában került az UNESCO titkársága elé, ahol a statisztikai hivatal és a NLT megbízottjainak bevonásával 1978 szeptemberében UNESCO-tervezet született. Ez a tervezet az októberben Nairobiban tartott levéltári kerekasztal-konfe­rencia elé került, ahol a jelen volt levéltárigazgatók hozzászólhattak. Ezt követően novemberben 61 tagországnak küldtek kérdőívet kísérleti céllal. A kiértékelés kezdetéig mindössze 25 érdemi és 3 negatív válasz érke­zett, 9 állam jelezte, hogy válaszolni fog, míg 24 nem reagált a kérdőívekre. Az érdemi válaszok kiértékelése során számos probléma merült fel, melyeknek tisztázása érdekében szükségessé vált a szakértői bizottság újabb ülése. Ez 1979. szeptember 1—2-án az olaszországi Bariban volt. A hágai részvevők közül hi­ányzott Alsberg, Steas és Wyffels, meghívott volt viszont Ch. Gut és Michael Roper, a Public Record Office vezető munkatársa. A bizottság megvizsgálta az immár hatalmasra duzzadt kérdőíveket és igyekezett azokat félreérthetetlenné tenni. Az idő rövidségére való tekintettel úgy határoztak, hogy a bizottságnak azok a tagjai, akik részt vesznek a no­vemberben Guadeloupeban esedékes kerekasztal-konferencián, ismét áttekin­tik a kérdőív legutolsó formáját, s elfogadták, hogy a levéltári statisztikával kapcsolatos további teendők az akkor indult új UNESCO-program, a Records and Archives Management Programme (RAMP) keretében fognak bonyolódni. (Ezt követően a bizottság — kiegészülve Péter Kartousszal, a szlovák Levéltári Igazgatóság vezetőjével — átalakult a RAMP keretében elkészítendő tanulmá­nyokra vonatkozóan javaslatot előterjesztő bizottsággá.) A fentieknek megfelelően 1980 novemberében F. B. Evans, a RAMP ille­tékese újabb tervezetet küldött meg véleményezésre a szakértői bizottság tag­jainak és ezek figyelembevételével készült el az az adatgyűjtési rendszer, amelynek legfontosabb adatai alapján megtörtént az 1984. évi adatszolgálta­tás, amelynek adatai az UNESCO 1985. évi statisztikai évkönyvében napvilá­got láttak. A fentiekből látható, milyen hosszadalmas procedúrán ment keresztül az előkészítés, amelynek eredménye öt lapra terjedő táblázat és további öt lapra terjedő tájékoztató bevezetés három nyelven (angol, francia, spanyol) az év­könyvben. Már az induláskor világos volt, hogy csak a gyűjtött adatok egy részének 56

Next

/
Thumbnails
Contents