Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Levéltári Múzeum: egy gyűjtemény létrejöttének tanulságos históriája / 47–54. o.

rendelkezéseket direkt vezetői beavatkozással nyomatékosítani kellett. Idegfeszítővé azért vált ez az állapot, mert Bogdán István időközben elérte a nyugdíjkorhatárt és nyugállományba készült. Neki igaza volt abban is, hogy a múzeum fennmaradásának egyedüli biztosítéka csakis a mielőbbi tető alá hozatal lehetett. Félkész állapotban hagyottan az elért eredmények felmorzsolódása csaknem törvényszerűnek látszott. Csatározások az emlékezet által megőrzött tárgyak hollétének felkutatása körül robbantak ki, amikor ímegindult a keresés az épület gipszmakettje, a különféle terítők, kárpitok, szobrok és szobortartozékok után.

19 A múzeumi tárgyak feltárásával egyidejűleg a figyelem a védelemre kiválasztott bútorokra terelődött. A korábban kopottsága, elhasználtsága és labilis állapota miatt könnyűszerrel elvetett berendezési tárgyaknak most egyszerre megnőtt a becsülete. Antikvitásuk használati értékük fölé kerekedett. Ez Bogdán István munkáját tovább nehezítette. Kategorikus kijelentésekkel szemben indulatosan megfogalmazott, racionális érvek íródtak az ügyiratokon. Esetenként valóságos közelharc folyt egy-egy régiségért. A már számba vett berendezési tárgyak leltári helyükről továbbvándoroltak. Hallétüknek nyilvántartásba vételét elölről kezdhette a múzeumalapító. Egyeztető tárgyalások nyomán, csattanós pro domo4t tüzében formálódott a kiállítás. Közben elkészült a múzeum bemutatóterme és a berendezéshez halaszthatatlanul szükség lett a választott tárgyakra.

20 Az intézményvezetés utasításainak mindenkire kötelező érvénye és ereje győzedelmeskedett a „csendes szabotázs" felett. Aki nyomon akarja követni az egyes bútordarabok múzeumi tárggyá válásának „kalandos" útját, bőven talál adatokat hivatkozott ügyiratokban — neim tárgytörténetet, emberi huzavonát. A múzeum fogalomkörébe tartoznak az emlékszobán kívül tárolt, már említett padlástérre szorult tárgyak is. Az ideálisnak éppen nem mondható raktártér, jobb híján birtokba került. Ami értékéből sokat levon, az összintézményi közterület volta. Azaz: rajta szerelvények haladnak át, lomok tárolására is használatos és a dolgok természetéből következően a tető csak a padlástéren (keresztül közelíthető meg. Elháríthatatlanul keresztülvonulnaik olykor tehát rajta idegenek, mesteremberek, a múzeumi tárgyak becsülésében gyakorlatlanok. Nem meglepő ezek után, ha mindjárt a kezdet kezdetén felborult a múzeumhoz tartozó terület -rendje az avatatlanok keze nyomán. Az elemeikre szétszerelt mechanizmusok egymástól elszakadtak, a műszaki leírások hiányában a csaknem reménytelen rekonstrukció végérvényesen lehetetlenné vált. Bebizonyosodott, hogy több kell a tárgyak elkülönítésénél, ha a rögzíthetőség nem garantálható. Nehezítette a gyűjtőmunkát az is, hogy egyforma szakértelemmel kellett kézbe venni a bútor-, a technika-, a fotó- és művészet-, a papír- és az íróeszköztörténeti emlékeket. De mert a múzeumalapító maga mindent nem csinálhatott és mert több régi, pl. fotótechnikai eszköznek rendeltetése sokak előtt már nem is volt ismeretes, leírás pedig nem készült róluk, több tárgy, eszköz annak ellenére, hogy fizikailag részleteiben vagy egészében ránkmaradt, gyakorlatilag mégis elenyészett. A legfontosabb azonban, a múzeum, megvalósult. A bemutatóterem tájékoztató táblájának szövegét és a kiállítás forgatókönyvét Bogdán István, a kiállítást munkatársainak közreműködésével ugyanő, 1982. július 22-re készítette el.1 Jóváhagyására másnap sor került.'

22 A múzeum az emlékszobában bemutatott, padlástéri raktárterületen tárolt tárgyakból, továbbá adattárból (személyi és tárgyi nyilvántartás), tárgyjegyzékből, hang- és fényképtárból áll. 49