Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - VITA - Kanyar József: Gondolatok a magyar levéltárak jövőjéről / 40–43. o.

Gondolatok a magyar levéltárak jövőjéről Inkább a magyar levéltárak jövőjéről szeretnék néhány mondatot mondani, mintsem a levéltári egyesület jövendőjéről, miután — szerintem — az utóbbit az előbbi kérdés korrelátumának tartom. Ha jó és biztonságos a magyar levéltárak helyzete, akkor a levéltáros egyesület munkája és jövendője is az. Mégis megjegyzésemet tekintse a szerkesztőség hozzászólásnak, Buzási Jánosnak ahhoz a cikkéhez, amely a Levéltári Szemle l/l986-os számában látott napvilágot. Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy a magyar levéltárak helyzete nem mondható rózsásnak, még a közgyűjteményi hálózaton belül sem. A kérdés sok mindennel összefügg. Társadalmunk tudatában a helytörténetírás már régen elismerést nyert, a történetkutatás reneszánsza kitelj esedoben van és a hajdani fővároscentrikus helytörténetírás vidékcentrikussá alakult át. Tehát nemcsak reneszánsza volt az elmúlt évtizedekben helytörténetírásunknak, hanem annak funkcióváltása is bekövetkezett. Az előbbit igazolja az a tény, hogy hazánk 19 megyéjében a legutóbbi évtizedben a helytörténeti kiadványok száma jóval meghaladta a 2500-at. A funkcióváltás pedig annak felismerésével következett be, hogy a helytörténetírás már kilépett a provinciális buktatókból, hogy beágyazódhassak eredményeivel az országos köztörténetírás áramába, akár azt erősítve, akár pedig konfrontálva vele, egyszóval a helytörténetírás szaktudománnyá, történettudománnyá vált. E reneszánsz bekövetkezésében oroszlánrészt vállaltak a magyar levéltárak, a munkák jelentős része ugyanis a levéltárak keretében készült. Igaz, ezek az intézmények voltak a helytörténetírás bázisintézményei és törvény szerint is tudományos intézmények. A levéltárak másik hatalmas feladata az intézményhez fűződő közművelődési koncepciók végrehajtása volt. Munkájuk harmadik területe pedig az államigazgatással áll összefüggésben. Azoknak az igazgatási feladatoknak az elvégzésével, amelyek között jelentős tehertétel volt az anyakönyvi másodpéldányok kezelése, a szolgálatiidő-beszámítások igazolása s főleg az iratkezelés ügye, az irattári állapotok felügyelete és ellenőrzése, tudván azt, hogy az iratkezelés ügye hazánkban aligha mondható jónak. Ám az is igaz, hogy amit megfogalmaz hazánkban az államigazgatás, azt nem nagyon kívánja megőrizni az utókor számára, iratvédelmi és iratmegőrzési koncepciójának a végrehajtása nem mondható sikerültnek. A felületes és hangzatos analógiák következtében a bürokráciaellenes tevékenység eléggé 40