Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.

nyomora, tudatlansága, szervezetlensége még súlyosabbá teszi a helyzetet és a felszabadulás gondolata — mégis — illuzórikusnak tetszik. A parasztság a maga szemléletével ma mindent elhárít. Hiszen annyit beszélgettünk a polgárosodás helyett folyó proletarizálódásról, hogy már ebből a szempontból is reménytelen a helyzet. A felszabadulás, hogy menjen végbe? Hátha vannak osztályok, akiknek érdekük a fel nem szabadulás és ezek mindent megakadályoznak. Elmondok egy esetet Kner Űrnak azzal a kéréssel, hogy szigorúan közöttünk maradjon. A Pesti Napló egyik számában Móricz Zsigmond cikket írt egy pilóta haláláról.

10 Ma beszéltem Földi Mihállyal, aki megmutatta azt a levelet, amelyben Rákóczi Imre sajtófőnök-helyettes figyelmezteti, hogy ez az utolsó eset, amikor még elnézőek M. Zs.-dal szemben, mert már alig lehet a honvédség és nevezett író között a békét biztosítani. Hát ez is lehetséges? Egy író, aki 80 kötet regényt írt és írásaiban a magyarságért aggódik, szorong; destruktív. Mi lenne itt, ha a paraszti, népi erők szabad érvényesülését követelnénk? Móricz Zsigmond sorsára jutna mindenki, hogy ez az utolsó eset... Már csak ezért se lehet felszabadítást véghez vinni. Aki felszabadítana, az voltaképpen a saját szemléletét fogadtatná el a parasztsággal és azt nagyon jól tudjuk, hogy ma kik járnának elöl a felszabadító munkával.. . Elősegíteni azonban lehet a felszabadulást. Szerintem már az is fontos lépés volt, amikor a Kner nyomda északi írókat adott ki, akiknél az erkölcsi szemlélet az első és ha ilyenekhez juttatjuk népünket, talán rést tudunk ütni szemléletükön. A kulturális felemelés volna a legsürgősebb. A parasztfiúnak rosszul esik ugyan, hogy a gimnáziomból kireked, de szerintem a parasztságnak nem gimnáziumra van szüksége, hanem népfőiskolára. A dán példa ezt eléggé igazolja. Ott nem arra törekszenek, hogy kiemeljék a parasztfiút a paraszti mivoltából, hanem tudatosítják benne a paraszti szemléletet azáltal, hogy levezetik előtte: mit jelent parasztnak lenni a parasztság történetén, kultúráján, gazdasági értékén keresztül. Nem „politikai kősziklát" nevelnek belőlük, csak jó dánokat és megértetik velük, hogy ennek feltételei közül a kötelezettségek a legfontosabbak. A népfőiskolához áldozatot hozni tudó emberek kellenek, akik nem karriar[r]ől, esetleg képviselőségről ábrándoznak. Népünk ma idegenül fogad minden közeledést, ezt meg lehet érteni. De, ha szeretettel közelednek feléjük, mint Grundtwig és Kristen Kold Dániában, akkor a „felszabadítók" a felszabadulást jó irányba terelik. Én osztrák népfőiskolákon jártam, bámultam az eredményt. Magyarországon is el kéne kezdeni, mert ha már talán késő is, de még nem egészen. A személyes találkozást várva sok üdvözlettel köszönti mindnyájukat; Kovács Imre 4. Kner Imre Kovács Imréhez Gyoma, 1936. december 7. Kedves jó Kovács Űr! Október legvégére sikerült nagyobb munkáimmal úgy elkészülni, hogy végre egyszer én is lophattam magamnak egy kis szabadságot. Pesten voltam, oda-visszafelé menet 3—3 napig, közben 8 napot Sopronban töltöttem pihenéssel, sétával. Ha jó volt az idő, felfelé mentem a hegyekbe, ha kevésbé jó, akkor a városban csavarogtam és nézegettem a szép régi házakat. Azután két napra átlógtam Bécsbe, egy fél napot pedig a Burgenland fővárosában, Eisenstadtban, a mi régi Kismartonunkban töltöttem. — Hát lát az ember ilyen rövid 54