Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Az "új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban / 21–30. o.
történt. Az egyezkedés célja: „a jövőben a szomszédos és határos együttlakás következtében ne fordulhasson elő köztük vérontás és javak hatalmaskodó elrablása, sőt inkább egymástól távol telepedve meg, atyafiságos szerettei bánhassanak egymással (... sanguinis effusio et potenciális rerum ablacio deinceps non contingat inter ipsos propter contiguam et vicinam commansionem, ymo pocius a sese procul residentes amore se prosequi valeant fraterno)". Az egyezségre lépő felek „kijelentették, hogy vérrokonok, egy és ugyanama törzsökből erednek, ugyanabból az üléshelyből és birtok fészkéből származnak, ők osztályos atyafiság, és osztályt tettek... az örökség jogán őket közösen megillető ... minden örökségükben (se consanguineos, ab una et eadem stirpe propagatos de uno loco sessionali et area possessionaria processos et esse generacionem condivisionalem affirmantes ... divisionem ... in omnibus hereditatibus ipsorum ... ipsos iure hereditario communiter tangentibus fecerunt.. .)". 17 Az öröklésnek és birtoklásnak a XIII. században mindennapos tényei és szükségletei alkalmaztatták az államkormányzattal, az uralkodóval a nova donatio-t. Az új adomány az élet által felvetett, gyakorlati kérdéseket szabályozott: valamely birtok jogosult birtokosainak és örököseinek körét. Más jogintézmények mellett ez szintén azt kellett hogy rendezze: kinek mihez van joga. Eredetét tekintve közvetlen rokonságban volt tehát a birtokosztállyal. Ezen kívül védelmet adhatott a birtoklásnak a király oldaláról való háborgatása ellen. Milyen minőségben szabályozta a király ezeket a dolgokat? Az adható válasz sokban befolyásolja azokat az ismereteinket, amelyek a magyar királyi hatalomról a XIII. század második felében élő felfogásra vonatkoznak. Kiindulópontnak válasszuk azt a békeszerződést, amelyet 1291-ben kötöttek Albert osztrák herceg és III. András megbízottai. Az arenga szerint „s Szent Lélek sugalmazására írásba foglalt jog a Szentírás szózata szerint fennen hirdeti, hogy az országok törvénytől nem korlátozott, nagyhatalmú fejedelmei számára (prepotentibus terrarum principibus) a legnagyobb dicsőség, ha a törvény kényszerétől mentes nyakukat önként hajtják a törvény igájába és vállalják a jobbra ösztönző, üdvös kényszert". A békekötés szerint Andrásnak „Albert herceg úr vissza fog adni a királyi joghoz tartozó, minden olyan várat, amely közvetlenül a királyt és a regnum-ot illet... A király úr minden Ausztriából vagy Németország bármely részéből való embert meg fog őrizni a Magyarországon igaz címen szerzett birtokokban és jogokban úgy, hogy mindenben épségben marad a rendes joghatóságnak az a hatalma, amely a királyra, mint az ország igaz és törvényes urára tartozik {... dominus Albertus dux restituet omnia castra iuris regalis ad regem et regnum immediate spectantia... dominus rex quemlibet de Austria vei de qualibet parte Alemannie in aquisitis iusto in Ungaria possessionibus et iuribus conservabit salva in omnibus auctoritate iurisdictionis ordinarie ad regem tamquam ad verum et legitimum térre dominum pertinente)". 18 András a békekötésnek ezekben a pontjaiban azt a koronázási esküjében vállalt kötelezettségét teljesítette, hogy „Magyarországból a mi idegen kézre, német fejedelmekhez került, visszaszerzi és visszaállítja régi jogába". 19 Ugyanezt kívánta tőle az 1298. évi törvény 21. cikke: „Ha az ország valamelyik részét bármelyik király akármilyen jogon vagy címen elidegenítette, a király úr tartozzék azt a királyi jogra visszaszerezni, hogy Magyarország, mint valamely egész jog, részeinek sértetlenségét élvezhesse... (Et si aliqua pars regni quocunque titulo vei colore per quemcunque regum alienata extitisset, teneatur revocare et idem Dominus Rex ad jus regium, ut regnum Hungáriáé quasi quoddam jus totum suarum possit partium integritate gaudere .. ,)." 20 A XIII. századból, II. András korától és a pápa Intellecto kezdetű döntésétől mindvégig számos olyan királyi akciót ismerünk, amely a „fölösleges", „érdemtelen", „törvénytelen" birtokadományokat vizsgálta felül, s azt, ami ilyennek 27