Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Az "új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban / 21–30. o.

bizonyult, visszavették. Károly Róbert is foglalkozott a királyi jószágoknak ilyen birtokvisszaszerzések útján való megerősítésével. Az ilyen eljárásoknál kétségtelen cél volt a királyi tulajdon védelme, helyreállítása. Fel kell azonban figyelnünk egy másik, szintén létezett célra is, amely korántsem annyira szembetűnő, mint az előbbi. Erre a két célra az 1291. évi békeszerződés idézett pontjaiban olvasható megkülönböztetés határozottan figyelmeztet. Vannak eszerint a „királyi joghoz tartozó, olyan várak, amelyek közvetlenül a királyt és a regnum-ot illetik", és vannak olyan „birtokok és jogok", amelyeket „igaz címen" meg lehet szerezni, de úgy, hogy felettük „mindenben épségben marad a rendes joghatóságnak az a hatalma (auctoritate iurisdictionis ordinarie), amely a királyra, mint az ország igaz és törvényes urára tartozik". A helyes magyarázat kulcsa a iurisdictio ordinaria fogalmának ismerete. Ahhoz kétség nem férhet, hogy itt a római jog terminus technicusa áll előttünk, amelyet a középkor értelmezett. A fogalmat a Digesta (2, 1, 3) a praetor főhatalmának (impérium) magyarázatánál így alkalmazza, Ulpianus alapján: „Impérium autem merum est aut mixtum. Merum est impérium habere gladii potestatem ad animadvertendum facinorosos homines, quod etiam potestas appellatur. Mixtum est impérium, cui etiam iurisdictio inest, quod in danda bonorum possessione consistit. Iurisdictio est etiam iudicis dandi licentia." Az idézett Ulpianus-hely XIII. századi magyarországi ismertségének közvetlen bizonyítéka és középkori magyarázata IV. László 1288. április 18-án kelt kiváltságlevele az esztergomi egyház javára. Eszerint „ ... miután üdvözítőnk kegyelméből a királyi trónra emelkedtünk, sokszorosan bemutatták nekünk az esztergomi szentegyháznak elődeinktől, Magyarország boldogemlékű királyaitól való okleveleit azoknak a népeinek szabadságáról, akik felett az esztergomi szentegyháznak köztudomás szerint merum et mixtum imperium-a. van, jobbágyai és vazallusai felett pedig mindenben nem korlátozott fenyítő hatalma (liberam in suos iobagiones ac wassallos per omnia potestatem), amely oklevelek .. . kifejezetten tartalmazzák azt, hogy az esztergomi szentegyháznak országunkban bárhol levő minden népei, összes birtoka és faluja, mindenegyes számára tett adomány, vagyis ingatlan jószága csakis ... az érsek bíráskodása elé tartozik állni akármilyen perben, súlyos vagy könnyebb, nagy vagy kis ügyben, mármint azok, akik az érseki birtokokon laknak, s az ő saját jobbágyainak számítanak és nevezik őket; a többi jobbágy pedig, ti. a tisztelendő uraké, az esztergomi egyház prépostjáé és káptalanáé, semmiféle más bíró előtt ... bármi néven nevezzék is, nem köteles megjelenni, mint az esztergomi egyház prépostja előtt, vagy a prépost és a káptalan bírája azaz ispánja előtt, akit az idő szerint ők neveztek ki.. ."

21 Ez az oklevél az esztergomi egyház jogosítványaként adja elő mindazt, ami csak kielemezhető a királyok adománya alapján az egyháznak tulajdonított merum et mixtum imperium-ból. A „jobbágyok és vazallusok feletti nem korlátozott fenyítő hatalom" egyszerűen maga a merum impérium. Az ítélő bírák kinevezése a iurisdictio egyik elemét kitevő iudicis dandi licentia, a jobbágyoknak és vazallusoknak az egyház földjéből való részeltetése pedig a danda bonorum possessio, azaz a mixtum imperium-nák a iurisdictio-val kapcsolatba hozott mozzanata. A XIII. századi magyarországi jogintézmények tehát itt a római jog terminológiájával kifejezve jelennek meg. Ennek alapján az is megállapítható, miként értelmezte és fordította ez a kor a Digesta-nak a mixtum imperium-va vonatkozó mondatát: „Az a mixtum impérium, amelyben a iurisdictio is benne foglaltatik, mivel a javak birtokának adományozásában áll. Iurisdictio a bírák kinevezésének szabadsága is." Az 1291. évi békeoklevélnek az a fordulata tehát, 28