Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

Járásonkénti létszámok Összesen % Minősítés I. II. III. IV. V. VI. Összesen % Felkelésre kötelezett Mentesült 58 23 84 9 21 8 123 44 94 43 65 54 203 423 32,43 67,57 A listára került nemesek száma 181 67 178 52 86 62 626 100,00 A lajstromba kerültek száma azért nagyobb, mint a — korábban megállapított — férfi nemeseké, mert az egyháziakat csakúgy fellelhetjük soraikban, mint a női családfőket. Feltűnően magas viszont az alkalmatlanok száma (423 fő, az ossz 67,57%-a). Ebből könnyen elhamarkodott következtetésre juthatnánk, ha nem ismernénk a felkelési törvény aprólékos, mentességi kivételeit, valamint figyelmen kívül hagynánk az összeírások megjegyzés rovatait.

60 A törvény ugyanis nem csupán az általános kötelezettséget fogalmazza meg, hanem a mentesítés körülményeit is részletesen taglalja (1808:2. te. 7. §). A „kivétetés" nemcsak a testi és szellemi fogyatékosokat érintette, hanem a hadköteles koron (18—50 év) kívül esőket, árvákat, özvegyeket, az egyedül és az „egy kenyéren" élőket, továbbá az egyházi személyeket, a közszolgálatban állókat és a szegényeket. Megyénkben éppen a betegség miatt mentesültek voltak a legkisebb számban (17 fő), arányuk mindössze 4,01%. Többségük testi fogyatékos (defectu corporis): bicegő, sánta, beteg lábú (defectum pedem), törpe, vak (caecus), süket, van akit kortól terheltnek (aetate gravis) vagy „sérőltnek" minősít az öszszeíró, s egy zavarodott elméjű (mente turbatus) is fellelhető közöttük. A hadköteles kor felső határát

61 meghaladók a felmentettek közel l/5-ét teszik ki. Legnagyobb számban a kiskorú gyermekek nevelői mentesültek, arányuk meghaladja az 50%-ot, míg a közös fedél alatt élő testvérek megközelítőleg 10%-ot képeztek. A katonáskodás okán mentesülők aránya nem érte el az 5%-ot. A fennmaradókat, reménytelen anyagi helyzetük, valamint a már említett egyéb szempontok alapján mentesítették.

62 A személyes felkelési kötelezettség alól mentesítetteket — a szegények és katonák kivételével — arra kötelezték, hogy helyettest állítsanak; a szegény sorsúakat kivéve vagyonuk után mindannyiuknak „hozzájárulást" kellett fizetniük.

63 Azt, hogy a nemesség zöme saját költségén nem képes felszerelkezni és hadba vonulni, már régebben felismerték, de az 1808. évi országgyűlésig érdemi kísérletet nem tettek ennek orvoslására. A törvény szerint az évi 500 forint alatti jövedelműek az állam költségén katonáskodnak és az 500—1000 Ft közöttiek is segélyben részesülnek. (E segélyt a „hozzájárulásokból" szándékoznak biztosítani.) Lovas szolgálatra csak a 3000 forintot meghaladók kötelezhetők, a %—3000 Ft köztiek választhatnak a fegyvernemek között, az 1000 Ft körüli tiszta bevétel a gyalogsághoz beosztást vonja maga után — saját költségen.

64 A törvény elérte célját. Az 1809. évi nemesi felkelés — a korábbiaktól

65 eltérően — szinte teljes egészében nemesekből verbuválódott.

66 A személyesen felkelők aránya Baranyában is meghaladta a 75%-ot.

67 A felkelők megoszlását a szemlelajstrom eredményeinek összesítésével mutatjuk be. 35