Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

ségességtől; működési körülményeiket, jövedelmi viszonyaikat alapvetően befolyásolja, hogy ki alkalmazta őket. Hasonló tendencia figyelhető meg az orvosoknál is. Nemeseink közül meglehetősen kevesen viselték a hadsereg mundérját. A módosabb családok fiai huszárként (az Ott és a Ferdinánd ezredek kötelékében), a szegényebbek a gyalogsághoz vonultak be, A testőrséghez időszakunkban nyolc baranyai nemes ifjú került, 1809-ben viszont éppenséggel egy megyénkbeli sem lelhető föl soraiban.

57 A megye „iparos nemeseinek" foglalkozási és területi megoszlása a következő : Foglalkozás Helység íő) Cipész, csizmadia Mohács (5), Siklós (2), Pécs (1) Szűcs Pécs (2) Kocsmáros Mohács (1), Szentlőrinc <1) Kerékgyártó Siklós (2) Asztalos Siklós (1) Szabó Pécs (1) Molinár Mágocs (1) Gombcsináló Mohács (1) A „divatos" foglalkozásokon kívül világosan kivehető, hogy az iparűzők kivétel nélkül egy-egy területi központként működő településen vertek gyökeret. Egyes családoknál, mint a mohácsi Funták vagy a pécsi Komáromy, tradícióvá vált a cipész-, 111. a szűcsmesterség. Érdekes kivételt képez Turtényi Imre pécsi csizmadia, aki a dinasztiaalapítás helyett — az idők szavát felismerve (és tehetősségét jelezve) — fiát jogásznak taníttatja. Több figyelmet érdemel a legkedvezőtlenebb helyzetűek, a megye jobbágysorban élő nemeseinek csoportja. A török hódoltság előtti nagyszámú kisbirtokos utódainak szívós küzdelemben sikerült ugyan személyes kiváltságuk elismertetése, a birtok és tisztes foglalkozás hiánya azonban társadalmi süllyedésükhöz vezetett. Mindenekelőtt a Kishajmáson, Karácodfán és a hegyháti járás falvaiban (Bakóca, Felsőmindszent, Tormás stb.) szétszóródott Gyenis és Pétre családok leszármazottait kell említenünk, mintegy 15 famíliát, valamint a Dinynyeberkiben honos Bozókat és Vitákat. A megye egyéb területein alig élt több tíz nemes családnál. E családok előjogai állandó veszélyben voltak, nemességüket váltakozó sikerrel érvényesíthették és ez számuk ingadozásában is megnyilvánult. A gazdasági fejlődés, a háborús konjunktúra a társadalmi folyamatok felgyorsulását előidézve, a nemességgel szemben újabb követelményt támasztott. A differenciálódás előrehaladottsága folytán létének előfeltétele a földbirtokon kívül az iparűzés, kereskedelmi tevékenység, valamint egyéb tisztes foglalkozások lettek. Azoknak az útja, akik e változásokhoz képtelenek voltak alkalmazkodni, előbb-utóbb az eladósodáshoz, a hanyatláshoz vezetett. Az előjog fenntartásának feltételeként, a fizikai rátermettség külső ismérvének helyébe, a „társadalmi hasznosság" többrétű értékelése lépett.

58 A megyei nemesség viszonya „utolsó felkeléséhez" A megyei összeírások módot adnak — éppen eredeti funkciójuk alapján — a felkelői alkalmasság, illetve mentesség vizsgálatára. A szemlét követően a felkelési bizottság a következő eredményt tárhatta Baranya közönsége elé:

59 34