Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

ben felbukkanó s időszakunkra megizmosodó közbirtokosságokban

47 a birtokszétaprózódás elleni védekezés praktikus formáját látjuk, melyek elsősorban a természetes szaporodás következtében túlzottan felaprózódott határú helységekben jöttek létre, hogy a birtokarányok szigorú betartásával biztosítsák az elszegényedett birtokosok jövedelmét. A blrtoknélküliek egyértelműen a megyei nemesség legnagyobb számú rétegét képezték. A többség egzisztenciája, illetve előjogainak védelmében megyei, állami vagy uradalmi tisztséget vállalt; arányuk 1809-ben 66:56 volt. A megyei tisztviselők már a XVI. századtól rendes fizetést kaptak, s a XVIII. század folyamán a tisztségviselésnek megszűnt a „nobile officium" jellege.

48 A fizetés nagysága — sokáig koronként és megyénként változott — a XVIII. század végétől az egységesedés irányába haladt.

49 A tisztségeket — a főispán kivételével — a legrégebbi időktől választás útján töltötték be és a tisztviselők a közgyűlés utasítása értelmében jártak el. A különböző tisztségekbe jutásnak íratlan szabályai voltak; a tekintélyes birtokosok, valamint a vagyonosok eleve kedvezőbb pozícióból indultak, s nem kényszerültek a hivatali grádicsok végigjárására. Az armalisták előrejutására általában ez utóbbi lehetőség kínálkozott. Az érvényesülés rögös útja meglehetősen hosszúra nyúlott és nem ritkán egy emberöltő alatt is csupán egy fokozatot jelentett. Megyénkben például a Bernáth, Zala, Szokoly család tagjainak 15—30 évi esküdtség után sem nyílt meg az előrelépés lehetősége. A kedvező körülmények, az egyéni tehetség és a családi összetartás együttese sikereket is eredményezhetett e meglehetősen zárt rendszerben.

05 A megyében ténykedő állami tisztviselők kis csoportját a kamarai és sóhivatali tisztek, a katonai biztosok és a postamesterek

51 képezték, akik közül 1809-ben, nyolcan voltak nemesek. Létszámában és befolyásában lényegesen jelentősebb réteg az uradalmi tisztségviselőké.

52 A megye életében főbb tisztjeik, mint a hatalmas uradalmak képviselői, szószólói megkülönböztetett szerepre tettek szert. Tekintélyüket a megyei tisztviselőkét meghaladó fizetésük nyomatékosíthatta.

53 A huzamosabb ideig viselt fontosabb tisztség nemcsak vagyonszerzési lehetőséggel járt, hanem alkalmat adott a megye vezetésébe való bekapcsolódásra. A táblabírói karban az „ura3almi szárny" előretörése ezt a tendenciát jelzi. A megyei és uradalmi tisztség összefonódásának jellegzetes példáját szolgáltatja a Bálovits család.

54 Bálovits Zsigmond a század elejétől táblabíró és egyidejűleg két nagy uradalom, Dárda, illetve Bellye fiskálisa. Okkal feltételezhető, hogy a járás szolgabírája nem a véletlen szeszélye folytán került ki ugyancsak ebből a famíliából.

55 Az uradalmi alkalmazás számos birtokát vesztett család (Fábry, Lengyel stb.) leszármazottjának biztosította megélhetését; néhány esetben pedig a jobbágysorba kényszerüléstől mentett meg nemeseket, mint a Gyenis vagy a Fekete család esetében. Mint láttuk, a XIX. század eleji Baranyában a nemesek többsége birtoktalan és főként hivatal vállalásával biztosítja létfeltételeit és előjogait. Az armalisták egy kisebb hányada más utat választott; a tradicionális papi és katonai pályán kivül szép számmal találkozhatunk velük a „tisztes rendűek" és az iparosok soraiban, de fellelhetjük őket a kereskedők között is. A „tisztes rendűek" zöme nem nemesi származású — itt csak e réteg nemeseire terjed ki vizsgálódásunk. Az 1792. évi kimutatás alapján megállapítható, hogy a honoráciorok közt 20% alatti a nemesek arányai Rétegen belül is jelentős szóródás tapasztalható; a tekintélyes, jómódú pécsi gyógyszerészdinasztia, a Hölbling csakúgy itt található, mint a szebb éveket is megélt Náray család sarja, az Egerágon iskolamesterkedő Ignác. A tanítók helyzete egyébként is távol állt az egy33