Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

Vértesy Ferenc cikkében: A pénzügyileg elsorvadt ország olyan luxust nem engedhet meg magának, hogy mezőgazdasági üzemeire ráfizessen; a megcsonkított országnak amúgy sincs szüksége sok ezer holdas mintabirtokokria. Ráadásul ezek a birtokok sem adják olcsóbban a tenyészállatokait és a vetőmagvakat. Vértesy tehát indokoltnak látta az állami birtokok földreform céljaira való igénybevételét. Végére hagyott csattanós érve: milyen minta az a birtok, amelyik nem nyereséges.

10 A másik oldal a közgazdasági hasznosságra apellált: „Magyarország elsősorban mezőgazdasági állam és az állami mezőgazdasági birtokoknak épp az a legfőbb rendeltetése, hogy a magyar államot a mezőgazdaság haladásának útján, még ha szükséges áldozatok árán is előrevigye, a mezőgazdasági szociálpolitikában is például szolgáljon minden kis és nagy mezőgazdasági és más üzemnek."

11 A szerző hivatkozott a lótenyésztésre — hangsúlyozva a birtokok szerepét a ménesek ellátásában — és a vetőmagtermelésre. Pontosította a költségvetés adatait: a tervezett jövedelem valóban 192000 000 korona, viszont az évi rendes kiadások összege csak 156 500 000 korona, további 43 000 000 korona a román megszállás alatti pusztítások pótlására, valamint beruházásokra lett beállítva. Kissé rezignáltán összegezte véleményét a Földmívelésügyi Minisztérium ménesbirtokok osztálya: „...a mind nagyobb jövedelmezőség az állami intézményeknél nem állandó fogalom, hanem egy ún. rugalmas kívánalom, amely részben az uralkodó politikai irányzat, részben az ország pénzügyi állapota, de legnagyobbrészt a pénzügyi és földművelésügyi kormányzat felfogása szerint alakul".

12 Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter magánüzemi szintű jövedelmezőséget kívánó elvárásaival szembeállították a korábbi földművelésügyi miniszter, Serényi Béla közgazdasági szerepet hangsúlyozó irányítását.

13 Serényi a köztenyészetek apaállatokkal való ellátására, a gazdaközönség jó minőségű vetőmaggal való kiszolgálására tette a hangsúlyt. Az ügyosztály summázata szerint „a jelen viszonyok között sem lehet a rideg pénzügyi szempontokra helyezkedni kizárólag".

14 A jövedelmezőség vita során megfogalmazott gondolatok közül feltétlenül ki kell emelni a „közgazdasági szerepet": a háború, a megszállás során leromlott állatállomány minőségi javításában a későbbiekben óriási részt vállaltak az állami mezőgazdasági birtokok, ugyanígy a gazdasági válság után nagyobb léptékben meginduló vetőmagnemesítésben és -szaporításban is, s mindez az egész ország mezőgazdaságának színvonalát emelte. Egyben bebizonyosodott a különböző nézetek összecsapása során, hogy a jövedelmezőség legfőbb akadálya az elavult, szélsőségesen centralizált irányítás, amely akadályozta a közgazdasági feladatok ellátását is, olyan növények termesztését is előírva, amelyek a mezőhegy esi viszonyok között ráfizetésesek voltak.

15 A jövedelmezőséget ós az országos tenyészpolitikai szerepet harmonikusan kellett összekapcsolni. Ennek eszköze, mint a későbbiekben bebizonyosodott a gyakorlatban is, a szabadabb gazdálkodás volt. Hegedűs pénzügyminiszter kívánságát, a magánnagyüziem jövedelmezőségi szintjét csak a magánnagyüzemeket nem kötő központi irányítás megszüntetésével, legalábbis lazításával lehetett elérni. Nem egyedi problémáról volt szó. Az igazgatás tekintetében Mezőhegyessel bizonyos rokonságot mutató előszállási cisztercita uradalomban is az első világháború után kapott teljhatalmat a jószágk,ormányzó. Itt is a sikeresebb gazdálkodás előmozdítása volt az igazgatás átszervezésének célja.

16 A ménesbirtokok státusát megkérdőjelező, a későbbiekben az igazgatás terén pozitív változásokat hozó polémia mögött a háború utáni első pénzügyi szanálási kísérlet húzódik meg, melynek kidolgozója, irányítója a már említett He39