Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

gedüs Lóránt volt. A konzervatív közgazdasági iskola nézeteit valló Hegedűs — a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének elnöke — szanálási tervét mesterséges pénzszűke előidézésére alapozta. Hozzátartozott ehhez a bankjegykibocsátás leállítása és a költségvetési kiadások egyszeri adókivetések útján való fedezése. Ez a szanálási kísérlet azonban 1921 közepére látványosan összeomlott. A termelés növelésére tett intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményeket, a bank jegykibocsátás megszűntével nem sikerült előteremteni a költségvetés fedezésére szolgáló erőt sem.

17 A mezőhegyesi ménesbirtok akkori állapota is jól példázza, hogy az ország gazdasága még nem volt olyan állapotban, hogy ilyen egyszerű menőverrel talpra lehessen állítani. Hegedűs Lóránt Pénzügyminisztériumból való távoztával egy időre lekerült a napirendről a ménesbirtokok felszámolásának lehetősége. A rövid ideig tartó mesterséges pénzszűke után újra elszabadult az infláció, sőt az a finanszírozás eszköze lett. Az 1921-ben megfogalmazódott kérdések az újabb, immár eredményes stabilizációs kísérlet következménye, (illetve előfeltételeként merültek fel. A népszövetségi kölcsönre alapozott stabilizációt 1—2 éves deflációs pénzkibocsátási és hitelezési politika támasztotta alá. Időközben enyhült az állami birtokok fenntartását ellenzők követelése is, már nem az eladást, csak a bérbeadást szorgalmazták. Vállalkozókban nem lett volna hiány. Űjra fellángoltak a sajtóviták is. Az egymásnak is ellentmondó sajtóhíresztelések nyomán a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara — ide tartozott Mezőhegyes — a Földművelésügyi Minisztériumhoz fordult, s aggodalmát is nyomatékosan hangsúlyozva a következőket javasolta: „Elterjedt, hogy a kormány az egész ménesbirtokot bérbe akarja adni, mert keveset jövedelmez. Egy teljes mértékben nyereségre orientált Mezőhegyes súlyos károkat okozna az ország mezőgazdaságának, különösen mert a leromlott apaállomány pótlására szükség van a mezőhegyesi tenyészállatokra. A jövedelem emelésének sokkal hatékonyabb eszköze lenne a szabadabb gazdálkodás."

18 A kormány a kamara által javasolt megoldás mellett döntött: az 1923/24 gazdasági évvel kezdődően sor került a ménesbirtokok üzemesítésére. Teljes önállóságot az üzemesítés sem jelentett, de alaposan megnövelte az egyes birtokok igazgatóságának hatáskörét, lehetőségeit. Az irányítás átszervezésének vitás kérdéseit a kormány által jóváhagyott, a pénzügyi és földművelésügyi miniszter által kötött megállapodás zárta le.

19 E megállapodás szerint az állami mezőgazdasági birtokok 1923. július 1-től viselik összes kiadásaikat, beleértve alkalmazottaik nyugdíjait, s az alkalmazottak árváinak ellátását is. Ugyanakkor kötelezték magukat, hogy az 1923/24. költségvetési évtől 58 418 katasztrális hold területük után holdanként 50 kg búzának .megfelelő összeget beszolgáltatnak. Amennyiben az így kijelölt határt jövedelmeik felülmúlták, a többletjövedelem 2

/3-ával & gazdaságok szabadon rendelkeztek, forgó-, illetve tartaléktőke képzésére fordíthatták, az üzem belterjesebbé tételére tulkiadásokat, előirányzat nélküli beruházásokat eszközölhettek. A többletjövedelem l

/3-át kellett befizetni az állampénztárba.

20 Ezek a változások voltak hivatottak biztosítani, hogy az állami mezőgazdasági üzemek is élhessenek mindazokkal az előnyökkel, amelyeket korábban csak a magángazdiaságok élveztek. A megállapodás leszögezte: a birtokok továbbra is egy gazdasági egységet képeznek, ennek megfelelően bármelyik gazdasági egység feleslege felhasználható a többi birtok hiányának pótlására. Ez a meghatározás a gyakorlatban azt a kettősséget jelentette, hogy az egyes gazdaságok önállóak voltak, egymással a napi árfolyam szerinti árakon kereskedtek, félévi, év végi elszámolásuk külön történt, viszont a Pénzügyminisztérium felé eredményeiket összegezve terjesztették fel. Az együttes jövedelem lehetőséget adott 40