Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Rédey Pál: Az Evangélikus Országos Levéltár / 17–20. o.

gyűjtemény így azután az; evangélikus egyház központi levéltárává fejlődött. 1970-foen a művelődésügyi miniszter szaklevéltárrá minősítette és neve ettől kezdve: Evangélikus Országos Levéltár. Vető Béla, a levéltár vezetője a beolvadt kerületi iratanyagokkal kapcsolatban az alábbi hiányosságokat tárta fel: „A Bányai Egyházkerület levéltári anyaga jelentős veszteséget szenvedett. A második világháború alatt az anyag nagy részét vidéken helyezték el, hogy megóvják a háborús pusztításoktól. A XIX. sz. közepe előtti különösen értékes iratanyag szinte teljesen elveszett, megsemmisült. Csupán néhány egyházlátogatási jegyzőkönyv és lelkészavatási anyakönyv maradt meg. A Dunáninneni Egyházkerület anyaga is hiányos. A levéltárba csak a XIX. sz. végétől keletkezett iratanyag került. Feltehetőleg az egyházkerület iratanyagából Pozsonyban még jelentős mennyiséget találnánk." * * * Minden levéltár súlyos elhelyezési gondokkal küzd. Problematikus más szempontokból is helyzetük. Mintha mostoha gyermekei lennének a művelődésügynek. Ez .alól az Evangélikus Országos Levéltár sem kivétel. A 672 folyóméter terjedelmű iratanyag számára kevés az öt helyiség annál is inkább, mert nem lezárt levéltárról van szó, hanem olyan gyűjteményről, amely napjainkban is gyarapodna, ha lenne férőhely. Különösen rendezésre várna a megszűnőben levő gyülekezetek iratainak sorsa. És noha mennyezetig bepolcolt szekrényekben tárolják az anyagot és 2—3 helyiséget az épület másik szárnyából hozzácsatoltak, még mindig rendkívül zsúfolt benyomást kelt. Szűk és ez feltétlenül a munka rovására megy. Kutatóhelyiség nem is áll rendelkezésül, csak egy-két asztalka a vezető szobájában. Pedig egyre gyakrabban ós többen veszik igénybe. (Pl. 1980-ban 33 fő 236 alkalommal, 1983-ban 49 fő 273 alkalommal stb.) Személyzete két főből áll. A már említett vezetőből és egy tudományos munkatársból, aki félállásban tölti be munkakörét. Valamivel kedvezőbb helyzetben vannak a nagy egyházközségek szaklevéltárai. 1. A békéscsabai (a gyülekezet 1718-ban alakúit) 57,59 fm iratanyagából az első száz év hiányos. Csak az 1722-től vezetett anyakönyvek vannak meg folyamatosan, valamint pénztári feljegyzések. De a múlt század második felétől már gondos kezelés és gyűjtés eredményeképpen minden irat rendezett körülmények közé került és kutatásra alkalmas állapotban van. 2. A nyíregyházi (a gyülekezet 1753-ban létesült) 26 fm iratanyaga 1753-tól teljesen ép. Sőt a szlovák telepesek magukkal hoztak irataikból (1683—1743) négy levelet is. 3. A soproni gyülekezet (alakult 1565-ben) szaklevéltára a legértékesebb. Nyilvánvalóan a város értékmegőrző szellemének hatására az egyházközség megalakulása óta gyűjtötte és őrizte iratait, okmányait. Levéltárában 1533-tól megszakítás nélkül együtt van az anyag. Az 1676-os nagy tűzvész alkalmából leégett a templom, s a sekrestyében tárolt iratokból is sok. De a csodával határos módon mégis jelentős anyag megmaradt. Együttesen a dokumentáció 58,25 fm-t tesz ki. 4. A szarvasi egyházközség 1722-ben alakult. Az első évtizedekből csak az anyakönyvek maradtak fenn. A XIX. sz-tói kezdett gyarapodni a levéltári anyag és elsősorban gazdasági jellegű iratokkal. Közel 23 fm levéltári anyaga van együtt. A négy egyházközségi levéltár iratanyaga 164,76 fm-t tesz ki. Ez tehát a központban tárolt iratanyag-mennyiséggel együtt 836,97 fm. (Durván 840 fm-ről lehet beszélni.) Az egyházközségek helyileg őrzött anyaga pedig 684 fm összes19