Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Rédey Pál: Az Evangélikus Országos Levéltár / 17–20. o.

Bégében. (Ebben a legértékesebb anyagok az anyakönyveken kívül a protokollumok, jegyzőkönyvek, gyülekezettörténeti iratok. Ez a közel 700 fim iratanyag azonban azóta megnőtt, hiszen az összesítés óta (1970) az irattári anyagot is hozzá kell számítani.) Részletes tájékoztatást minderről a Magyarországi Evangélikus Egyház levéltári anyagáról 1983-ban megjelent fondjegyzék nyújt. A négy szaklevéltár közül — amint említettük — a soproni a legértékesebb. Érdemes külön kiemelnünk a soproni iratanyagból Hrabovszky Gyula (1523—1814), Gamauf Gottlieb (1795—1841) és Payr Sándor (1861—1938) iratait. * * * És ha már ezekre a neves iratokra felhívtuk a figyelmet, vessünk egy pillantást az Evangélikus Országos Levéltár ún. unikumaira is! Minden kétséget kizáróan a legértékesebb darabja Luther Márton autográf végrendelete, amely a reformátor születésének 500. évfordulója alkalmából nemcsak hazai, de számos külföldi kiállítás „sztárja" volt. Amint már korábban jeleztük, a végrendeletet Jankovich Miklóstól kapta az egyház, a múlt század derekán. Jankovich ezt az oklevelet 1804-ben 40 aranyért vásárolta egy helmstedtd aukción. Az egyház birtokába csak 1845-ben került, méghozzá a Magyar Nemzeti Múzeumtól, amely gondozta Jankovich gyűjteményét, (E sorok írója emlékszik arra. hogy amikor a canterbury-i érsek 1952-ben Magyarországon járt és megpillantotta a becses ereklyét, így nyilatkozott: ,,ha az önök egyháza nagyon megszorul és foglalkozna az eladás gondolatával, egyházam 100 ezer font sterlinget ajánl fel érte". Akkor ez szédületes összegnek számított és — nóta bene — az evangélikus egyház akkor komoly anyagi nehézségekkel küzdött. Természetesen szóba se kerülhetett a végrendelet áruba bocsátása.) Jankovich hagyatékából más iratok is a levéltár tulajdonába kerültek. A 73 darabból álló iratgyűjteményben levelek, okmányok vannak 1520—1779-ig. Többek között Luther munkatársának, Melamchtonnak a bártfai tanácshoz írott levele 1555-ből stb. A Jankovich-hagyaték általában evangélikus vonatkozású okmányokat tartalmaz. (Egyebekben az örökölt és vásárolt iratanyagokat a levéltár egyben hagyta és külön kezeli.) Igen értékes a Mária Dorottya főhercegasszony által vásárolt és a levéltár részére adományozott 235 db eredeti levél, ül. okirat. Ez az anyag 1840-ben került az egyház birtokába és a XIV. sz.-tól keltezett okmányok is szerepelnek benne. Két igen jelentős naplót is őriz a levéltár. Masnicius Tóbiás gályarab prédikátor emlékkönyvét (XVII. sz. vége), és Baúhofer György budai lelkész, Mária Dorottya udvari papja naplóját (1834—1848nig). A történetírás szempontjából jelentősek a vizitációs jegyzőkönyvek. A Dunántúli Egyházkerület anyagában pl. 1786-tól megvannak ezek a jegyzőkönyvek. Egyre becsesebbek és keresettebbek tesznek a volt egyházi intézmények, iskolák, egyesületek stb. iratanyagai, amelyekből szintén jelentős és értékes anyag áll rendelkezésül. És végül meg kell említeni, hogy az egyház levéltára élére mindenkor neves, a hazai művelődéstörténetben kiváló és jelentős szerepet játszó tekintélyeket hívott .meg. A levéltár anyagának gyűjtésében, rendezésében nem kisebb egyéniségek szerepeltek, mint Schedius Lajos, Góbi Imre, Mályusz Elemér, Sólyom Jenő stb. E nagy műveltségű és országos tekintélyt szerzett vezetők mindenkor biztosították az evangélikus egyház levéltárának rangját. Rédey Pál 20